Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1096 MISKOLCZY AMBRUS zés a liberálisoktól indult ki. Legalábbis Jósika Jánost, aki, miközben elégedetten nyugtázta, hogy a Teleki elnöksége alatt működő központi bizottság által revideált törvényjavaslatban az úrbéres parasztok szabad költözéséről „még sokkal többre mentek, mint a magyarországi urbáriummal", nemcsak azért neheztelt ugyancsak Telekire, mert olykor Kemény Dénest támogatta, hanem főleg azért, mert Kemény Ferenccel együtt nem tett meg mindent a törvényjavaslatok végső formába öntése és az uralkodóhoz való felküldése ellen, és így a királyi biztos hiába remélte, hogy a magyar nyelv ügyének vagy valami sérelmi kérdésnek a szőnyegre kerülése megakadályozza a szemelvényi törvényhozó munkát.17 9 A becsületesen megvásárolható Donáth Sándor ítéló'mester is csak akkor szisszent fel igazán — „áldom az Urunk nevét, hogy nincsen gyermekem" —, amikor ifj. gróf Bethlen János, udvarhelyszéki követ azt a javaslatot tette, hogy városi polgár a guberniumi titkárságnál is feljebb juthasson a ranglétrán.18 0 Nem is késett a királyi biztos fia, Jósika Samu alkancellár, majd kancellár elfektetni a törvényjavaslatokat. Az úrbéri természetűek amúgy is elenyésztek az átfogó úrbéri rendezés miatt, a tisztségviselésről szólót pedig egyszerűen válasz nélkül hagyatta az uralkodóval. Nemcsak arra hivatkozott, hogy az rést üt „a monarcho-arisztokratikus" alkotmányon, mely pontosan „körülírja a haza bármilyen helyzetű fiának körét és annak határait" (sphaeram et terminum), hanem azt is hangsúlyozta, hogy a megyében csak a birtokos nemességnek van hivatalviselési joga.181 Igv játszva a szűk nemesi osztály érdekre és annak tudatosítására, Jósika Samu, ez az et si omnes ego non182 makacsságával és példátlan ravaszsággal szervezkedő politikus, a bécsi kormányzat tekintélyének kihasználásával Erdélyben úgy meg tudta szilárdítani a helyzetét, hogy látszólag engedelmes hátországával az új konzervatív ellentámadás egyik birodalmi szintű hangadója is lehetett Bécsben, ahol kezdetben nem is élvezett osztatlan támogatást a központi kormányzat részéről.18 3 A liberálisokat a politikai küzdőtérről leszorító politikája végzetesnek bizonyult. Olyan szűkkeblű úrbéri rendezési tervezetet tudott elfogadtatni az 1846/7-i diétával, melyet megrázkódtatásszerű paraszti nyugtalanság kiváltása, vagy legalábbis a paraszti létfeltételek súlyos megszorítása nélkül nem is lehetett volna életbe léptetni, és így 1848-ban az utolsó rendi országgyűlésnek hasznosítható előzmények és eszközök nélkül kellett szembenéznie a megoldandó nagy társadalmi kérdésekkel. Nem véletlen, hogy a magyar nyelvtörvényjavaslat miatt a magyar liberálisokat hevesen támadó román sajtó is elismeréssel nyilatkozott a társadalmi reformtörekvésekről. A szászok német nyelvhasználatáért a nyelvharc viharában a diétán szavát emelő Simon Schreiber, nagyszebeni királybíró, amikor 1850-ben a bécsi igazságügyminisztérium tanácsosaként éppen a földtehermentesítési elképzeléseken dolgozott, szintén keserűen nyilatkozott arról, hogy a konzervatív ellentámadás „semlegesítette az 1841/2-ben hozott törvény sikerét", jelesen azét, mely a tulajdonszerzés szabadságát biztosította a jobbágynak. Pedig „ha az elv törvénnyé emelkedik" .. ,184 Nem a reformellenzéken múlott, ami a reformdiéta után következett. 1 "Cluj-Napoca, Arhivele Statului, Familia Jósika, Jósika János levelei Jósika Samunak. 1 80 OL Miscellanea Nopcsa, 3. cs. Donáth jelentése, 1842. szept. 2. 1,1 OL Erd. kanc. ált. 1848: 2427. 18 2 Jelmondata ex librisén olvasható. OSZKK Fol. Hung. 2184. 1 '3 Miskolczy Ambrus: Az 1846-1847. évi erdélyi országgyűlés. Magyarország története. V. 966-971. 18 4 OL Abszolutizmuskori levéltárak, Innenministerium, Siebenbürgen, 1850: 5781.
