Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1095 baloldali, radikális szerepet vállaltak, mint Kemény Zsigmond vagy Kovács Lajos, az országos politikai életben már a centrumhoz tartoztak, vagy később a középutasságot és a kormányzattal való szoros együttműködést választották. Igaz, tették ezt az erdélyi fojtogató helyzet hatására is, ami viszont egy Teleki Lászlót nyilván inkább csak elszántsággal tölthetett el. Hiszen nemcsak a központi hatalomnak, hanem a belső visszahúzó erőknek való kiszolgáltatottság is megdöbbentő erővel tárult fel az 1840-es évek Erdélyében. Keményt erdélyi tapasztalatai is ösztönözhették az alkotmányosság ellentmondásainak boncolgatásában. De talán, hogy könyve, a Korteskedés, Kolozsvárt jelenhessen meg, vagy rálegyintő keserűségből hallgat abban azokról az erdélyi törvényhatósági küzdelmekről, melyeknek maga is részese volt. Mert hiába próbálta a fiatal radikálisok erdélyi sajtója a konzervatívokat a kormányzat haladási szándékának hangsúlyozásával lefegyverezni, azok az ellenzék ellen kezdték lázítani az általa mozgósított kisnemességet. Ez ugyanis a közmunka-kötelezettség miatt úgy érezte, hogy megalázták, a közteherviselés előkészítése miatt pedig, hogy elárulták. Az ősiség szintén szorgalmazott eltörlésében pedig léte ellen irányuló fenyegetést látott.17 4 A helyzetet még úgy-ahogy meg tudta menteni a liberális ellenzék azzal, hogy id. Bethlen János javaslatára „egy hallatlan lépésre határozta magát", és a képviselők pótutasításokat kértek küldőiktől az országgyűlés adómegajánlási jogának visszaszerzésére.175 Szükség volt a népszerű téma felelevenítésére, mert Marosszéknek a liberális szemelvényi törvényhozás ellen mozgósító körlevele is megkezdte vándorútját a törvényhatósági életben. Amíg az ebben bábáskodó kiváló marosvásárhelyi jogtanár, az 1830-as évek rendi ellenállásának egyik tekintélyes hangadója, Dósa Elek még úgy-ahogy mentegethette magát a sajátos erőviszonyokkal való számvetéssel,17 6 a konzervatív többséget a primitív rendi reakció vezette. Nem sokkal tudott azon felülemelkedni a kezdetben mérsékelt liberalizmust hirdető és a haladás hangsúlyozásával a liberális „nyargalást" kárhoztató konzervatív sajtó, amelyet szerkesztője, a tekintélyes tudása ellenére amúgy is népszerűtlen kolozsvári történelemtanár, Szilágyi Ferenc csak bécsi kormánysegéllyel tudott fenntartani.17 7 Hatása sem volt igazán, legfeljebb az erdélyi főhadparancsnokra, aki a Lengyelország sorsa fölötti kesergő megjegyzések miatt még haragudott is rá (bár a rendőrminiszter megvédte),17 8 mire a liberálisokat támadó cikkek, a felsőbb elvárásokhoz igazodva, egyre inkább csak lapos gorombáskodássá fajultak, amíg a kifizetődő liberális sajtót (Kovács Lajos szerint) éppen maga Teleki gubernátor védelmezte. Az erdélyi konzervatív kormánykörök még nem voltak képesek a korszerűség álcájával hatékony ellentámadást indítani. Jellemző, hogy amíg a szemelvényi törvényhozás termékeinek parasztvédő jellege volt, addig — igaz, nem sokáig — még úgy-ahogy meg is voltak elégedve azokkal, csak éppen az nyugtalanította őket, hogy a kezdeménye-174 A konzervatív propaganda érveit a legrendszeresebben sorakoztatja fel a 127. j.-ben jelzett cikksorozata a Hon és Külföldben. 1 75 OL Miscellanea Nopcsa, 3. cs. Donáth jelentése, 1842. ápr. 14. 1 76 Dósa ugyanis attól tartott, hogy az udvar a Székelyföldön a hűséges szövetséges szerepét játszó korona-jobbágysághoz hasonló katona-osztályt hoz létre a jobbágyságból, ha elfogadják azt az elvet, hogy a Székelyföldön az allodiális természetű földek mellett úrbéres jellegűek is vannak, ahogy emellett a liberálisok síkra szálltak. OL Filmtár, 8368. Dósa Elek levele Wesselényi Miklósnak. 1842. nov. 29., Dósa Elek: Nyilatkozat. EH 1842. 76. sz. 177 HHStA Staatsconferenz, 1842: 583. 1 7 8 OL Informationsprotokolle, 1841. 14. febr. 16., 177. j. 12
