Századok – 1983

KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061

AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1093 szerették volna általánossá tenni — mint erre a kolozsi követutasítás is célzott —, és addig is a törvényhatóságokban a legkülönbözőbb módon — mindenki számára hídvám fizetési kötelezettség, általános rovatai kórházak felállítására — próbálták rést ütni a nemesi adómentesség elvén és amúgy is részleges gyakorlatán. Elvben tehát arra lehetett számítani, hogy megfelelő agitáció mellett ezzel a taktikával biztosítani lehet a megyei nemesség támogatását, és úgy-ahogy elejét venni a paraszti bizalmatlanság fokozódásának. (Bár amikor Kolozsvár egyik követe, Méhes Sámuel a nemesi adózás szükségességéről szólt, úgy felzúdultak a maradi nemesek, hogy követjelentésében tanácsosabbnak látta a zajos jelenet és bátor tett elhallgatását.)16

2 A liberálisok tehát a kor legfontosabb kérdésében: az úrbéri viszonyok rendezésének kérdésében a nemességgel szembeni érdemi kezdeményezés tulajdonképpen nagyon is háládatlan feladatát átengedték a kormányzatnak, viszont olyan helyzetben léptek fel, amelyet nem lehetett reakciósnak nevezni, ha pedig a körülmények úgy kívánják, talán még többet is tehetnek a parasztság érdekében, mint az esetleges felülről jövő kezdeményezés. Tömegbázisuk sérelmi ellenzéki magatartása miatt vigyázniuk kellett ellenzéki szerepükre, míg a fiatal „radikálisok" egy része,sőt Wesselényi is, e téren hajlandó lett volna együttműködni, pontosabban együtthaladni a kormányzattal,16

3

ha ez nagyon akarta volna. Csakhogy"Bécsben a legfelső állami vezetés egyelőre teljesen tehetetlennek bizonyult. Miután a demoralizált regalisták visszavonultak birtokaikra, a diéta és az uralkodó közötti kapcsolatot fenntartó királyi biztos riadtan és tehetetlenül figyelte, hogy Teleki József kormányszéki és Kemény Ferenc diétái elnök mérséklő segédkezésével végül is 1842 nyarán megkezdődött a szemelvényi törvényhozás.16

4

Méghozzá úgy, hogy Kovács Lajos mint gyulafehérvári követ nem egy vitában az addig osztatlan tekintélyű Kemény Dénes fölé kerekedett, miközben a városi és a szász követekre támaszkodhatott, akiket a szász sajtó szerint az „egyforma városi érdek egyesített". így a konzervatívok nagy aggodalmára, „egy inkább demokratiai ellenzék" jelent meg a színen. Jellemző, azért, hogy megbontsák ezt az „új koalíciót", a konzervatív sajtó is, a tehetetlenség dühével, a szászokat a magyar nyelvi törekvésekre emlékeztette.16

5

Az ellenzék viszont, úgy érezve, hogy túl sok időt fecsérelt el, abban a tudatban dolgozott, hogy „bár részben igazolni kell a nagy várakozást, mit inkább az emberiség általános fejlettsége, mint nemzetünk érzelmi állása jelen országgyűlésünkhöz kötött".16

6

És miután „a szász nemzet" . . . „egyesíti 16 2

Ballagi G^za: A nemzeti államalkotás kora 1815-1847. A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1897. IX. 687. 163

Kemény Zsigmond: Szemle. EJH 1845. 46. sz. szerint „alig van Európa bármelyik országának népszerűbb és józan haladást pártolóbb kormánya, mint éppen nekünk". Wesselényi pedig így köszöntötte Teleki Józsefet (Freywaldau, 1842. aug. 30.): „Kormányod alatt s általad vezetve a józan haladás útján a nemes célú s szilárd akaratnak a kormánytól pártolva s annak üdvös törekvéseit viszont eló'segítve, sikerrel fogják honunk jövendő' kifejlődése s biztosítása nagy művét eszközölni, dacára a szűkkeblűek önzésének", természetesen az úrbér, a közteherviselés és az unió ügyében. MTAKK Ms 4758/99. 16 4

HHStA Staatsconferenz-Akten, 1842: 739, 842. 16 s

Erdélyi új coalitió. Múlt és Jelen 1842. 91. sz., Honi coalitio. Uo. 92. sz. 16 6

Három nagy elv. EH 1842. 72. sz. 12 Századok 1983/5