Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1092 MISKOLCZY AMBRUS melynek használatáért a jobbágy vagy zsellér szolgáltatásait teljesítette, de a majdani jobbágyfelszabadítás esetén az ő magántulajdonába került. Kemény Zsigmond többször is kifejtette, hogy eszménye a pauperizációtól mentes, életképes kisbirtokra épülő társadalom, s miután ez egyben a modernizálható nagyobb birtok létét is garantálja, a földbirtokos arisztokrácia messzebb látó elemei is elfogadhatták és felkarolták a társadalmilag méltányos úrbéri rendezés gondolatát. Az úrbér kérdésében már a diétára való készülődés közben két szárnyra oszlott a liberális ellenzéki tábor. A gyors megoldást (és, ha mást nem, legalább néhány azt megalapozó törvényjavaslatot, ún. szemelvényi törvényhozás útján) sürgető — már többször említett — fiatal radikálisokkal szemben, az erdélyi ellenzék alapító törzsgárdájának többsége, id. Bethlen Jánossal az élen a rendszeres átfogó törvényhozó munka, az ún. kodifikáció híve volt. Az úrbérrendezést össze akarták kapcsolni a földbirtokviszonyok általános szabályozásával és a tagosítással, azért, hogy — Kolozs megye követutasítása szerint — a földesurak földje végre kikerüljön „a fordulós, közös birtoklás" kényszeréből, és modern árutermelésbe foghassanak.158 Csakhogy ez a rendezés még tervekben is két évtizedet igényelt, a valóságban pedig a nagyobbmérvű tagosításra jó 4 évtized múlva került sor az 1848-i radikális jobbágyfelszabadítás nyomán. Érthető, hogy Kemény Zsigmond olyan csípős gúnnyal írt a kodifikáció híveiről.15 9 Viszont úgy tűnik, hogy néhány évvel később id. Bethlen János éppen Wesselényi Miklósnak írt levelében némi joggal mentegette magát a tagosítás és az úrbér összekapcsolása miatt azzal, hogy így egyrészt a korszerű mezőgazdaság mellett fejtenek ki propagandát, másrészt a kormányzattal szemben olyan tárgyalási alapot teremtenek, amiből lehet alkudni.160 Az adó és az úrbér ügyének összekapcsolása pedig — egyelőre — azt jelentette, hogy az úrbéri rendezést az országgyűlés adómegajánlási jogának visszaszerzésétől tették függővé. Mindenesetre még ott a diétán megajánlották az esedékes (és ajánlásuktól függetlenül kijelölt) adómennyiséget, hogy ezzel régi jogaik újra birtokbavételét juttassák kifejezésre, amit a központi hatalom természetesen elutasított.16 1 Adó és úrbér összekapcsolása politikailag még azért is indokoltnak tűnhetett, mert ha az adót az úrbéri rendezés nyomán felemelik, akkor azért a nyilvánosság előtt a kezdeményező félnek kell vállalni a felelősséget. Az adóemelésre pedig joggal lehetett számítani, hiszen az adózó földbirtoka és állatállománya után fizetett, márpedig ha az úrbéri rendezésre nem a paraszti birtok megnyirbálása árán kerül sor, akkor kortárs becslések szerint az adóköteles földek kiterjedése több mint egy harmadával nőtt volna. A későbbi évek törekvéseiből, elképzeléseiből is visszakövetkeztetve, az ellenzék úgy képzelte el az adóemelés nélküli úrbérrendezést, hogy a diéta megajánlja az addig beleegyezése nélkül fizetett adót, de a megyei közigazgatás szükségeit fedező összeget, amit addig a központi pénztárból utaltak ki, most maga a megye és a szék veti ki, és kezeli úgy, mint Magyarországon. Sőt, a közteherviselés érdekében is ezen a téren akartak előrelépni, ami politikailag az egyik legkényesebb kérdés volt, hiszen az adófizető kisnemességet éppen az adó alóli mentesség visszaállításának ígéretével mozgósították a liberálisok. Hogy ne érje őket a következetlenség vádja, a háziadó fizetését 1 *b Miskolczy: i. m. 658. Od. 109. j.) 15 9 Benkő: Kemény. 39-40. 1 6 "Bethlen János levele Wesselényi Miklósnak. 1844. márc. 13. OL Filmtár, 8367. 16 1 OL Erdélyi Kancellária, általános iratok, 1843:908.
