Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1080 MISKOLCZY AMBRUS után a második darabot képezze?"10 0 Az viszont mindenesetre nyomasztó valóságként hathatott, hogy hiába vetette ki az erdélyi társadalom magából a besúgókat, ezek már-már a hatalom részeseinek érezhették magukat, amikor a bennfentesség intimitásával írogatott elaborátumaikban a szellemi élet minden gyanús mozzanatára felhívták a „kultúrpolitikával" is foglalkozó főherceg figyelmét, aki bokros teendői közepette - úgy látszik -becsülettel elolvasta, amit eléje adtak. Nem ismert kegyelmet. A kötelességét mulasztó cenzorra jobban haragudott, mint a népfelség elvét népszerűsítő és „igazi forradalmi tendenciát" képviselő tollforgatóra. Mert „minő képtelenség és a cenzúrával össze nem egyeztethető állítás, mellyel hasonló cikkek felvételét indokolni akarja, méghozzá azt, hogy egy nyilvános lapban mindkét pártnak képviseltetnie kell a nézeteit, ez igen szembetűnő, mivel a kormányzat nem párt, hanem az a joga és kötelessége, hogy a társadalmat a hamis és káros elvektől megóvja" . . -1 0 1 Később, 1836-ban azért a főherceg már tudott egy kicsit megbocsátó is lenni. Hiszen amikor elolvasta Nagy Ferencnek, a kolozsvári református kollégium filozófia-tanárának a székfoglaló beszédét, és úgy „találta", hogy „abban a szépen csengő frázisok között a legellenségesebb tendencia mondatik ki minden pozitív vallás és állami berendezkedés ellen, amennyiben minden létező fölötti bírónak, mint az érvényesség egyetlen próbakövét, az értelem kinyilatkoztatásait teszi meg, amit minden egyén csak önmagában talál meg", akkor a szónok fiatalságát mentő körülménynek találta, persze eltávolítását ajánlva a kancellárnak, aki viszont a protestáns iskolaügyek felülvizsgálatát, azaz szoros állami felügyelet alá vonását javasolta.10 2 De erre már nem kerülhetett sor. 1837-ben az új uralkodó, V. Ferdinánd új országgyűlést hívott össze a lojális szász városba, Nagyszebenbe. A kormányzat maga kezdeményezte a kompromisszumot, pontosabban a rendi alkotmányosság visszaállítását, amit az ellenzék - amelynek most a taktikáját megszabó id. Bethlen János és Kemény Dénes lett a vezére — nem utasított vissza. Persze a kölcsönös bizalmatlanság jegyében peregtek az események. A követválasztások menetét a főtisztek révén ellenőrző és befolyásoló főherceg, akihez előzőleg Bethlen János több beadvánnyal is fordult, most az ellenzéki vezér és köre követutasítási tervezetét olvasva is, csak a megfélemlítettséget látta az ellenzék „mérsékletében".103 Az előcsatározások után mindkét fél — a királyi biztos az uralkodó nevében és a diéta -letette az esküt a Diploma Leopoldinumra, csak az keltett előzőleg nagyobb felzúdulást, hogy az írnok a Diplomából véletlenül kihagyott néhány szót. A rendi alkotmányosság gépezete lassan mozgásba jött. Jelölteket választottak az ún. sarkalatos hivatalokra (kancellár, gubernátor, kincstartó stb., a 8 guberniumi tanácsosi poszttal együtt összesen 17 tisztségre) és a jelölésnél az uralkodó gondosan ügyelt, hogy az ellenzéki ellenállással tartó ún. mérsékelteknek is jusson a tisztségekből.10 4 100 Ld. 40. j. 1 01 OL Acta Gubematoris Kornis. Estei Ferdinánd Kornis Jánoshoz, 1834. dec. 4. E. Cs. Szabó Lajos: Felelet ezen másod évbeli 8 dik s 9ik számok alatti Nemzeti Társalkodóban megjelent Politicai Utopismusra című cikkről. 1 0 2 OL Miscellanea cancellarii Nopcsa. 2. cs. 1 0 3 HHStAW Öst.- Estensisches Hausarchiv, Präs. 52. 1623. 104Gerhard Lang: Der siebenbiirgische Landtag im Jahre 1837/38. Wien, 1950. (Diss.)
