Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
1078 MISKOLCZY AMBRUS napig hagyta is, hadd dúlják a parasztok az ellenzéki Zeyk-család Alsó-Fehér megyei birtokait.9 7 Ebben a túlfeszített légkörben ült össze a diéta, s kisebb-nagyobb megszakításokkal 1834 nyarától 1835 teléig ülésezett. A kezdeményezés azonnal az ellenzék kezébe került. Igaz, 220-at meghaladta a regalisták száma, de köztük is viszonylag sok volt az ellenzéki. Nagy többségük viszont a rendi alkotmányosság híve volt, és mivel nem sok erkölcsi alapot érezhettek a kormányzati politika védelmére, inkább visszavonultak. Az ellenzék ugyanakkor számíthatott a megyék és székely székek 36 követére, valamint a városok és privilegizált helyek ugyanennyi küldöttjeire. Wesselényi meg Szász Károly ügyes taktikával a szász nemzet követeinek többségét is olykor-olykor meg tudták nyerni, hiszen a szászok is érdekeltek voltak a rendi alkotmányosság fenntartásában. A denunciáns persze „több szász deputatusoknak maga viseletét, és azok a Wesselényi felekezetéhez való szítását" azzal magyarázta, hogy „a szászok a magok ifjait a törvénytudományoknak megtanulása végett" kénytelenek a református kollégiumokba, vagy a kolozsvári katolikus líceumba küldeni.98 Mégis labilis egység volt ez. Ezért Wesselényi szeme előtt az a cél lebegett, hogy mielőtt bármi részletkérdés megbonthatná az ellenzéki egységet, az unió felé próbálja vinni a diétái többséget, de ahhoz először biztosítani kellett a diéta mozgásszabadságát, körülbástyázni a hatáskörét. Az országgyűlési ügymenet — ma azt mondanánk: házszabályok — körül annyira kiéleződtek az ellentétek, hogy ezek már az első percektől felidézték a feloszlatás veszélyét, amit először azzal is sikerült elhárítani, hogy az erdélyi diéta a pozsonyi támogatását és közbenjárását kérte, az erdélyi küldötteket pedig olyan lelkesen ünnepelték Pozsonyban városszerte, hogy túl nagy botrányt ígért az uralkodói engedmény elmaradása.9 9 Az ellenzéki többség választás útján akarta betölteni az ideiglenes elnöki széket, az udvar kinevezéssel. Az ügy kompromisszummal ért véget, majd megválasztották a 3 nemzet és 4 vallás 12 jelöltjét az elnöki tisztségre, de amikor az uralkodó azt nevezte ki, aki a legkevesebb szavazatot kapta, felzúdult a diétái többség, és új esküformát dolgoztak ki, hogy az elnöki hatáskört korlátozzák. Végül a regalisták névsorát találták szabálytalannak, ez ugyanis nem fért be a borítékba, és ezért nem is hitték, hogy Bécsből küldték, majd vitatni kezdték azt, hogy az uralkodó minden törvényes megkötés nélkül, szinte korlátlan számban hívhat regalistát. Az ellenzékből néhányan kompromisszumra hajlottak, de Wesselényi, hogy bevágja a nem sok sikert ígérő megosztódás lehetőségét és hogy a közvélemény is tudomást szerezzen a tárgyalásokról, saját költségén kőnyomdát vett, és elkezdte kiadni a beszédeket. A sajtószabadság eme tettleges érvényesítése láttán a lelkesedés tetőpontjára hágott, de a biztos feloszlatta a diétát, amit az uralkodó még akkor rendelt el, amikor még nem is tudhatta, hogy Kolozsvárt megjelent „a szabad sajtó" első és jó ideig utolsó terméke. 51 Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp. 1975. 100., Trócsányi: Az erdélyi parasztság. 147. "OL Gubernium Transylvanicum. Acta gubernatoris Kornis. Névtelen javaslata a nagyszebeni jogi akadémia felállítására. "A diéta történetére ld. Kemény Zsigmond: Erdély közélete 1791-1848., Észrevételek a Pesti Napló tárczájában megjelent ily czimű czikkre: Visszatekintések Erdély múltjára. Kemény Zsigmond tanulmányai. II. 1-111, 390-415., E. Pfeffermann: Baron Nikolaus Wesselényi und der Wiener Hof 1830-35. Wien, 1923. (Diss)., Trócsányi: Wesselényi. 232-294., Andics: i. m. 66-72., Uó': Metternich und die Frage Ungarns. Bp. 1973. 342-360.
