Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1077 lenség társadalmi reformra vállalkozni. Ezért néhányan rögtön arra törekedtek volna a legszívesebben, hogy a pozsonyi diéta segítségével visszaállítsák a feudális Magyarország történeti egységét, és így biztosítsák Erdély népei számára a magyar reformmozgalom által kiharcolt vívmányokat. A politizáló közvélemény túlnyomó többsége azonban, már csak a várható nehézségek miatt is, egyelőre inkább csak támogatást várt a magyar reformellenzék fő erőitől. Az 1790-es évek uniótörekvéseihez képest viszont most már valóságos uniómozgalom bontakozott ki, amely egész Magyarországot átfogta. Megindult a megyegyűlések egymás közti levelezése. Wesselényi hatására Szatmár megye kezdeményezett, majd 2 év múlva, 1832-ben Alsó-Fehér fordult körlevéllel a magyarországi megyékhez „az erők egyesítése" érdekében, Kolozs megye viszont a pozsonyi országgyűléstől kérte, hogy vegye fel ez ügyben a kapcsolatot a rövidesen összeülő erdélyivel.9 4 A pozsonyi diétán pedig Wesselényi ellenzéki vezéri tekintélyével sürgette az erdélyi összehívását. 2. Az ellenzék rohama az 1834/5-i diétán. A megtorlás és a kompromisszum az 1837/38-i diétán Miután az erdélyi kancellária és a gubernium elnöke is lemondással fenyegetőzött, Bécsben belenyugodtak abba, hogy a diétát nem lehet elkerülni, csak a kedélyek némi megnyugvására vártak. Hiába, az ellenzék hatására a megyék törvénytelennek bélyegezték a guberniumot, és kezdték felmondani az engedelmességet. 1833-ban az uralkodó királyi biztost küldött Vlasits Ferenc horvát bán személyében, hogy véget vessen az ellenállásnak. E hírre, s mert amúgy is rossz termés volt, a parasztság is több helyt lázongani kezdett, életre keltek hiedelmei, azt hitte, a biztost sorsának javítására s szolgálatok eltörlésére vagy csökkentésére küldte a „jó császár". Az ellenzék, nehogy két tűz közé szoruljon, megyegyűlések útján azt kérte Vlasitstól, oszlassa el ezeket a hiedelmeket. A királyi biztos ezt meg is tette, de amikor látta, hogy így sem éri el küldetése célját, a diéta összehívását javasolva az udvarnak, elhagyta Erdélyt.9 5 A hangulat közben még forróbb lett. Kendeffy Ádám ellenzéki vezér szívszélhűdésben váratlanul elhunyt. Kolozsvárt mérgezésről kezdtek beszélni, és eddig nem látott hatalmas tömeggé verődött össze a külvárosok népe, amelyet alig sikerült eloszlatni. Néhány nap múlva egy silbakoló katona és egy diák összetűzése nyomán, a Respublicát is éljenző diákok és a városi tömegek összecsaptak a katonasággal, és többen megsérültek.9 6 Az uralkodó akarata tolmácsaként most már főherceget küldött, Estei Ferdinándot, Galícia minapi kormányzóját, és aztán összehívta a diétát is. A királyi biztos főherceg keményebb volt elődjénél. Országos méretű nemesi felkeléstől ő sem tartott, akár Vlasits, de azért felhívta az udvar figyelmét, hogy ha mégis felkelés törne ki, a román parasztság borzalmas lázadással a kormányzat iránti hűségre kényszerítené a magyar nemességet. Két 94 Asztalos Miklós: Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés. Bp. 1928. 31-35. 9 5 Trócsányi: Wesselényi. 214-228. 96 Gróf Kendeffi Ádám 1834. február 10-én bekövetkezett titokzatos halála következtében támadt zavarok leírása. OSZKK Quart. Hung. 1589. 11 Századok 1983/5
