Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1073 A polgári-nemzeti átalakulás feltételeinek megteremtésében való együttműködés köthette a polgárságot a reformellenzék fő erőihez. Ugyanis egyelőre ez a magyar polgárság — a szásztól eltérően — nagyon kevéssé lehetett alkalmas arra, hogy önálló erőként lépjen fel. Mégis van valami szimbolikus abban, hogy Wesselényi Miklós nemcsak a Versényi nevet hagyományozta végrendeletében törvénytelen gyermekeire, hanem 10—10 ezer ezüstforintot, és 3 fiára még egy-egy kardot, hogy mint „városi szabad polgárok" forgathassák „azt hazájok és becsületök oltalmazására".6 9 Mert nem is az előjogaira vigyázó polgár, hanem maga a város volt a polgári fejlődés korszerűbb távlatainak letéteményese. Még akkor is, ha a magyar és székely városoknak a gazdasági munkamegosztásban elfoglalt helyét elsősorban piacuk biztosította, iparostársadalmuk differenciáltságának kezdetlegességére jellemzően pedig a csizmadiák alkották a legerősebb mesterséget, mintha csak a 100 fölötti csizmadia létszám lett volna a város gazdasági ismérve.7 0 Kolozsvárt is például csak az 1820—30-as években kezdett kialakulni az öntudatában magyar kereskedőréteg, mely nem utolsósorban a kormányszéki tisztviselők és a nemesség költekezésének köszönhette jólétét, miközben erősen dolgozott a kereskedőkben a bűnbeesettség tudata, hiszen a kor általuk is osztott felfogása szerint a készárubehozatallal az országot szegényítették.7 1 Közben ezt a hagyományos polgárságot megtizedelő strukturális válság is előrevetítette árnyékát. Ugyanakkor most jelennek meg és szereznek országos hírnevet a városszervező tisztségviselő egyéniségek. A polgári öntudat — vagy inkább esprit de corps — erősbödésének jeleként pedig Kolozsvár a szász városok példáját követve, díszes oklevelet és nem aljegyzői igazolást adott annak, aki polgárjogot szerzett.72 „Szabadság" és széles körű önkormányzat tette a várost várossá. Ezért „mint Európának akármelyik fővárosát", úgy tartották számon Kanta örmény kereskedői is saját párszáz főnyi — de a minorita kisgimnáziumról Székelyföld-szerte híres — városukat, (melyet a szabad királyi városi rangra igényt tartó - lakosságának nagy részében határőr — Kézdivásárhely szeretett volna bekebelezni, hiszen csak egy patak választotta el tőle).7 3 Ugyanakkor a városlakó nemesnek is be kellett illeszkednie a jogok és kötelezettségek rendjébe. Szászvároson, Székelyudvarhelyt és Zilahon hosszas küzdelmek után a nemesek és a tőzsgyökeres polgárok megosztották a tisztségeket. De ha erre nem került sor, akkor "OL Film tár, 10125. 70 Az idevágó szakirodalom áttekintésével az erdélyi iparostársadalom táji tagozódására ld. Miskolczy Ambrus: A dél- és dél-kelet erdélyi kézműves ipar a kelet-európai regionális munkamegosztásban a múlt század derekán. Ethnographia 1982. 3. sz. 71 Jellemző', hogy amíg Bethlen Elek az 1820-as években egyetlen erdélyi magyar kereskedőről nem tudott, 20 év múlva Tanárki Gedeonra éppen Kolozsvárt „a kereskedők magyar nevei oly barátságos hatással valának". Alexis Bethlen: Über die Industrie und den Handel Siebenbürgens. Archiv für Geographie, Historie, Staats- und Kriegskunst 1822. 117., Tanárki Gedeon: Erdélyi naplómból. Társalkodó 1841. 1. sz. Az erdélyi kereskedőcsoportokkal foglalkozik Miskolczy Ambrus: A brassói román „levantei" kereskedőpolgárság kelet-nyugati közvetítőszerepe c. megjelenés előtt álló tanulmánya. Kolozsvár fejlődésének 19. századi nekilendülését elemzi Csetri Elek: Kolozsvár népességtörténete számokban. Utunk Évkönyv, 1975., Egyed Ákos: Kolozsvár vonzása és vonzáskörzete a XIX. században. Korunk 1982. 4. sz. 72 Jakab Elek: Kolozsvár története. Bp. 1888. III. 904-908, 1015-1019. 7 3 OL Gubernium Transylvanicum, Conscriptio Czirákyana, 139. k.
