Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Társadalom; nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar reformmozgalomban (1830-1843) 1061
AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMMOZGALOM 1069 kiteijedő szabadság, mindeneket testvéri karokkal ölelő közjóra törekedés és közértelmesség lehetnek egyedül a nemzetiségnek, jóllétnek és tartós boldogságnak kieszközlői".4 1 Az erdélyi reformmozgalom jellegéről és összetettségéről akkor tudunk tehát reális képet alkotni, ha figyelmünket a politikai élet alatti, de nagyon is politikai horderejű szervezkedések, társadalmi megmozdulások felé fordítjuk, és egyben megpróbáljuk röviden jellemezni néhány kiváló hangadó személyiségnek a politikai magatartást megszabó eszmevilágát. A kor szellemében demokratikusabb közösségszervezés első kísérleteire a református egyház 1827-ben kezdődő és két szakaszban lebonyolított átszervezésekor került sor.4 2 Mivel a hivatalokból kirekesztett nemesség zöme református volt, az ellenzék, a ravaszságáról „vén rókának" és liberalizmusa miatt „Erdély első polgárának" nevezett id. Bethlen Jánossal az élén a református egyházat politikája egyik bázisává tette. Az egyház élén álló konzisztóriumot — állítólag „az éjszak-amerikai alkotmányra fordítván legtöbb figyelmet " —4 3 olyan módon szervezték át, hogy minden református családfőnek szavazati jogot adtak, és lehetővé tették, hogy közrendűeket is lehessen patrónusnak választani két fokú választás útján. így aztán 1833-ban, ha csak néhány évre, de létrehozták az első demokratikus képviseleti fórumot, ami mély aggodalommal töltötte el a hatalmon lévőket, hogy netán Erdély közjogát is ebben a szellemben fogja az ellenzék módosítani, ha győz. Az új egyházi vezetés széles teret engedett a haladó szellemű egyházi értelmiségiek tevékenységének. Prédikátorok a szószéken a vallás tanításaiba foglalt szociális eszméket ötvözték a nemzeti ideológia szabadság- és egyenlőség-kultuszával.4 4 Volt, aki már szóvá tette, hogy a parasztságot is „ugyanazon érdekkel" kellene a hazához fűzni.4 5 A prédikációk így egészítették ki a publicisztikai propagandát. Az új egyházi vezetés pártfogolta a liberális eszméket valló és terjesztő kollégiumi tanárokat is, akiket besúgó kollégáik annak rendje és módja szerint szorgosan és rendszeresen fel is jelentettek, már csak saját létjogosultságuk bizonyítására is. így a kollégiumi élet valósággal visszatükrözte az országos modellt. Ugyanakkor a felsőiskolák — a négy református és az unitárius kollégium, és részben a kolozsvári katolikus liceum — erősen differenciált diáktársadalma olyan önálló mikrovilágokat alkottak, amelyekben a jogok és kötelességek rendje nem ismert előjogokat.4 6 Ez pedig nemcsak a diákság, illetve hangadóinak — a nehézfejű denunciánsokkal szólva: a „szellemeseknek" — közismerten öntudatos demokratikus magatartását magyarázza, hanem az arisztokrácia vezető szerepét is erősítette. Hiszen - mintha csak a magyarországi arisztokrácia nevelési rendjét kárhoztató Pulszky Ferencnek, az angol kollégiumi nevelési rendszert dicsőítő sorait olvasnánk4 7 — 41 Alsó-Fehér felirata Széchenyihez. OL Gyrás gyűlési jegyzó'könyvek 4. k. 50. 4 2 Dósa Elek: Az erdélyhoni evangelico-reformatusok egyházi jogtana. Pest, 1863. 27-28., Szilágyi Ferencz: Egy lap Erdély legújabb történelméből. Pest, 1867. 52-54., Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Bp. 1904. III. к. 183-188., Trócsányi: i. m. 88-89. 43 Kemény: i. m. 67. 44 Benkő Samu: A helyzettudat változásai. Buk. 1977.149-197. 4 5 Herepei Károly: Oskola alapításra buzdító beszéd. (Kolozsvár, 1832, máj. 6.) Erdélyi Prédikátori Tár, 1834. II. k. 141. 4 6 Jakó Zsigmond,-Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Buk. 1979. 10-37. 4 7 Pulszky Ferenc: Életem és korom. Bp. 1958.1. 389-390.
