Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
BETHLEN GÁBOR MAGYAR KIRÁLYSÁGA ÉS A PORTA 1055 Bethlen Gábor ezek szerint a magyar királyság felvételére vonatkozó álláspontját a Portától függetlenül alakította. Semmi nyoma nincs annak, mintha ebben az ügyben engedélyre lett volna szüksége. Hasonlóan a fejedelem külpolitikai szabadságára utal mindaz, ami a hadjárat portai előkészítéséről kideríthető. E vonatkozásban a szakirodalom mindig is elfogadta a fejedelem állítását, miszerint vállalkozásának Konstantinápolyban jó alapokat vetett. így írt 1619. augusztus 18-i levelekben legfontosabb partnereinek, Rákóczi Györgynek11 5 és a csehországi rendeknek.11 6 A főúrral közli, hogy követe az előző nap tért haza Konstantinápolyból a hadjárat engedélyével. A csehek pedig megtudják tőle: minden reménye és várakozása ellenére sikerült a „kereszténység hasznára török szövetséget" kötnie, és ezzel közös szándékaikat megalapoznia. A forráskritika eredményei szerint mindezekkel szemben áll: török szövetség nem volt, de még csak hozzájárulás sem a hadjárathoz; csupán kettős feltételt tartalmazó szóbeli üzenet arról, hogy Konstantinápoly a fejedelem magyarországi vállalkozását nem ellenzi. Erről tudósítani sem érkezhetett azonban haza maga a követ, Mikó Ferenc, mert ő augusztus első napjaiban még Konstantinápolyban volt. Legfeljebb postai küldönc hozhatott hírt a nagyvezér júliusi kijelentéséről ezeknek a leveleknek a megírása előtt. Bethlen Gábor állításaival szemben tehát világos: a hadjárat Konstantinápolyban nem volt alaposan előkészítve.11 7 De ennél még sokkal feltűnőbb: mintha a fejedelem az ottani megalapozást nem is tartaná nagyon lényegesnek. Mert ha a Porta engedélye olyan fontos lett volna, a fővezér szóbeli üzenetével nem elégszik meg. Bethlen a portai döntések nyilvánosságra hozatalának gyakorlatát pontosan ismerte, hiszen másfél évtizede politizált az erdélyi török párton. Ő is az emigránsok között volt, amikor írást kaptak a szultántól, hogy választhatnak maguknak fejedelmet, akit Konstantinápoly majd támogat; a Bocskai Istvánnak szóló atnámét Magyarország és Erdély közös uralmáról ő maga hozta haza 1604 novemberében; otthon volt még, amikor Ghyczy András 1612 nyarán beküldte Erdélybe az országot Báthory Gábor ellen parancsoló szultáni levelet. Maga Bethlen hasonló tartalmú előzetes írást legjobb tudomásunk szerint nem kapott, őmelléje viszont hatalmas sereget rendelt ki a szultán. A saját életével is kapcsolatos portai intczkedések ismeretében tudhatta tehát: Konstantinápoly egyértelmű döntések esetében írást ad vagy hadsereget, esetleg a kettőt együtt. A fővezér szóbeli üzenete ilyen tapasztalatok birtokában nem tűnhetett túlságosan biztos alapnak. Ezen a ponton azonban még tovább is kell menni, mert Bethlen tulajdonképpen a szóbeli üzenetre sem volt kíváncsi. Bizonyos hadbalépését mindenesetre bejelentette a szövetségeseinek az 1619. augusztus 18-i levelekben, amikor a fővezér kijelentéséről csak postás közvetítő útján volt tudomása. És ténylegesen elindult augusztus 27-én anélkül, hogy az ügy portai megbízottjával találkozott volna. Nemcsak a fővezér üzenetébe foglalt 11 s Bethlen Gábor kiadatlan politikai levelei. Kiad. Szilágyi Sándor. Bp. 1879. 118-119. 116 Georgius Pray: Gabrielis Bethlenii principatus Transsilvaniae. Pestini, 1816. 52. 11 "Nagy László: Hadtörténelmi Közlemények X, 1963. 2. 224. úgy tudja ugyan, hogy Mikó tárgyalásai eredményeként a szulátn esküt tett Bethlen királysága támogatására, de Sepsi Laczkó krónikájában „Szultán Szulimán" Bethlennek tett esküjére hivatkozik. Sem Sepsi Laczkó, sem Nagy László nem oldja fel a szultán 1566-ban volt halálából adódó ellentmondást.
