Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
98 LÄNG IMRE káros hatással lenne a gazdaságra. Hull azon meggyőződését juttatta kifejezésre, hogy a fegyverkiviteli tilalmat meg kell szüntetni. Végül javasolta: a semlegességi törvény tiltsa meg, hogy amerikai hajók és állampolgárok belépjenek a kijelölendő hadizónákba, és írja elő, hogy a hadviselőkkel lebonyolítandó teljes export a „fizess-szállítsd”-elv alapján történjék.139 Roosevelt értekezlete és Hull levele azt bizonyította, hogy a kormány az eddigiektől eltérő módon kíván irányt szabni a fejleményeknek. Hull levele javaslatok formáját öltő kormányálláspont volt, korábban nem került sor ennek hivatalos úton való közlésére. A kormány most azt tette meg, amit eredetileg taktikai okokból el akart kerülni. Lépése jelentős volt, de számot kellett vetnie azzal a ténnyel, hogy az elmúlt hónapok eseményei hátrányosan befolyásolták esélyeit. A szenátus külügyi bizottságában elhangzott vélemények kiélezték az ellentéteket a semlegességi problematika különböző megközelítései között, s a kiterjesztendő „fizess-szállítsd”-elvnek nagy volt az ellenzéke. A képviselőház külügyi bizottságának elnöke május 29-én nyújtotta be a külügyminiszter javaslatain alapuló előterjesztést, amely széles jogkört irányzott elő Roosevelt számára. A tervezet az elnök feladatává tette annak eldöntését, hogy az Egyesült Államok biztonságának előmozdítása megkívánja-e a törvény életbe léptetését, s jogkörébe utalta a hadizónák kijelölését és más intézkedések megtételét. A tervezett elnöki jogkör felszította az indulatokat. A külügy-, a hadügy- és a tengerészeti minisztérium erőfeszítései sem győzték meg a külügyi bizottság republikánus tagjait, akik ugyan nem akadályozhatták meg az előterjesztés jóváhagyását a bizottságban, de kisebbségi jelentésükben éles szavakkal tiltakoztak az elnök külpolitikája és a jogköre bővítését célzó javaslatok ellen. A képviselőházban június 27-én kezdődött meg a vita. A törvénytervezet izolacionista ellenzéke azt a véleményét hangoztatta, hogy a fegyverkiviteli embargó megszüntetése az Egyesült Államok háborúba sodródásához vezethet. Nem segítette elő a törvénytervezet ügyét Bonnet francia külügyminiszter, aki kijelentette : „Ha az Egyesült Államok leszögezi, hogy a konfliktus kitörésekor a mi oldalunkon áll, a háború kísértete minden bizonnyal száműzhető lesz.” A kijelentést a képviselőházi vita megindulása előtti napon közölte az amerikai sajtó, adalékot szolgáltatván a törvénytervezet valódi célját feszegető izolacionisták gyanújához. Június 29-én váratlan esemény történt: Vorys republikánus képviselő kiegészítő előterjesztést tett fegyverekre és lőszerekre érvényesítendő kiviteli tilalomra. A hadfelszerelésekre nem vonatkozott az előteijesztés. A képviselőház a rákövetkező napon 200 : 188 szavazati aránnyal megszavazta a Vorys-kiegészítést is tartalmazó törvénytervezetet, állást foglalva a fegyverek és lőszerek exportja ellen. A részleges embargó megszavazása meghiúsította a kormány azon tervét, hogy a képviselőházban viszi előre a semlegességi törvény revíziójának ügyét.140 Roosevelt és Hull úgy határozott, hogy tovább kell folytatni a küzdelmet a kormány koncepciójáért. Az elnök a képviselőházi szavazást a háború ösztönzésének minősítette, sőt véleményt kért az igazságügyminisztertől az érvényben levő törvény figyelmen kívül hagyásának lehetőségéről. Hull nyilatkozatot tett közzé, amelyben sajnálatosnak mondotta a képviselőházban történteket, és sürgette a május 27-i javaslatainak 139 Uo. 139-140. Hull: i. m. 644-645. 140Divine: i. m. 266-272. Langer-Gleason: i. m. 140-142. Bonnet június 25-i nyilatkozata uo. 141.
