Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 99 elfogadását. Az elnök és a külügyminiszter állásfoglalását az Egyesült Államok külképviseleteitől beérkezett hírek is alátámasztották. Bullitt párizsi nagykövet azt táviratozta, hogy a francia politikai vezetők szerint a képviselőházi szavazás kimenetele növeli a Lengyelország elleni német támadás lehetőségét. A berlini és a római diplomáciai misszió arról adott tájékoztatást, hogy a fogadó országuk sajtója Roosevelt, illetőleg a kormány vereségének, s Angliára és Franciaországra mért csapásnak tekinti a szavazást. A hágai és a brüsszeli misszió csalódásról és a diktátorok felbátorítása miatti aggodalomról tudósított. A berni követ azt jelentette, hogy a közvélemény szerint az lenne a támadás megakadályozásának legfontosabb tényezője, ha az agresszorok tudnák: az Egyesült Államok nem lesz közömbös háború kitörése esetén. Roosevelt újabb lépésre határozta el magát. Július 4-i sajtóértekezletén felvetette, hogy a szenátus másítsa meg a képviselőház állásfoglalását. Hull Pittmannel tárgyalt, aki vállalkozott a semlegességj törvény ügyének felülvizsgálatára, sőt bizakodóan nyilatkozott az esélyekről. Rövidesen kiderült, hogy tévesen ítélte meg a helyzetet. Az izolacionista szenátorok blokkja bejelentette, hogy változatlanul ellenzi a törvény módosítását és a fegyverkiviteli embargó megszüntetését, s obstrukciót helyezett kilátásba arra az esetre, ha a szenátus kedvezően fogadná a kormány koncepcióján alapuló előterjesztést. A külügyi bizottság Clark szenátor, a blokk egyik tagja javaslatára július 11-én úgy döntött, hogy a Kongresszus következő ülésszakára halasztja a semlegességi törvény vizsgálatát. Ez azt jelentette, hogy a bizottság 1940 januárjáig nem foglalkozik a törvénnyel — hacsak a szenátus másként nem intézkedik.141 Csaknem biztosra vehető volt, hogy a szenátus nem fog a külügyi bizottságával ellentétes álláspontra helyezkedni. Roosevelt és Hull ennek ellenére úgy vélekedett, hogy kísérletet kell tenni a szenátus meggyőzésére. Az elnök Hull javaslatára elállt attól a szándékától, hogy üzenetet intézzen a Kongresszushoz, amelyben elítéli a törvény revíziójának ellenzőit. Ehelyett két intézkedésről történt döntés. Roosevelt július 18-ra meghívta a Fehér Házba a szenátus néhány demokrata és republikánus vezető személyiségét, s - a talajt előkészítendő — július 14-én megküldte a Kongresszusnak a State Department elaborátumát. Az- elnök kísérőlevele felhívta a Kongresszust, hogy a világhelyzetre való tekintettel még az ülésszak folyamán foglaljon állást. A State Department elaborátuma rámutatott, hogy a semleges állam polgárainak elismert, hagyományos joga a hadviselőknek történő fegyvereladás. A fegyverkiviteli embargó azon országok kezére játszik, amelyek élen járnak a fegyverkezésben, s a békeszerető nemzetek érdekei ellen dolgozik. A más népek leigázására törekvő államok ugyanis tisztában vannak azzal, hogy kevésbé felkészült ellenfeleik háború esetén nem juthatnak hozzá az amerikai fegyverszállítmányokhoz. Az elaborátum megismételte Hull május 27-i javaslatait, s arra a következtetésre jutott, hogy az érvényben levő embargó általános európai és ázsiai háborúra ösztönöz, egy általános háború kitörése pedig fokozza az Egyesült Államokat fenyegető veszélyeket.142 Az elnök és Hull rövidesen meggyőződhetett, hogy a State Department fejtegetései nem változtattak az erőviszonyokon. A Fehér Házban július 18-án megtartott értekezlet meghívottainak hangadója Borah szenátor volt, aki közölte, hogy számos kollégájával egyetemben továbbra is ellenzi az embargó hatálytalanítását, kétségbe vonta a State 141 Divine: i. m. 275-278.; Langer - Gleason : L m. 142-143.; Hull: L m. 646-648. *4 a A State Department elaborátumát L The Record of American Diplomacy. 599-602. 7*
