Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
1036 PÉTER KATALIN szerezhetett tudomást. Aztán ugyanebben a hónapban, 20-a körül következeit megint egy értesítés. Borsos megírta neki, hogy a nagyvezér ezt mondta: „mihelt Isten segítségéből általmegyen az más ország határára", küldjön onnan való követet, és „ha lehet, az csehek közül is".3 9 Bethlen azonban kevésbé látta sürgetőnek a dolgot; egy 1619 október közepén Konstantinápolyba küldött levelével egyenesen kétségbeejtette Borsost. „Bátor vezérlette volna Isten az Felséged bölcs itiletit, hogy ugyan ne küldte volna" - írta róla a fejedelemnek.4 0 A kétségbeesés oka pedig az volt, hogy Bethlen ekkor közölte : majd csak a csehekkel való egyesülés után küld követeket. Ekkorra azonban — mivel a nagyvezér legalább előzetes híradást a követekről régen indokoltnak tartott volna - már annyira kiéleződött a hangulat ebben az ügyben, hogy Borsos a fejedelem értesítését nem is merte a nagyvezérnek megmondani. A levélből a megfelelő passzust a fordításban kihagyatta, és Bethlen üzenetének az ellenkezőjét hazudta. „De még azzal sem használtunk" — zárja le rezignáltán az esetről szóló beszámolóját.4 1 Hosszú lenne a nagyvezér minden sürgetését és Borsos egyre fokozódó kétségbeesését leírni. A tény az, hogy Magyarország követe, méghozzá cseh kísérő nélkül, Bethlen hadbalépése után majdnem négy hónappal érkezett Konstantinápolyba. Ilyen körülmények között Balassiék — talán az előzményekben tájékozatlanul — írhattak a magyar követ szultáni audienciájának elmaradásáról úgy, mint az „idegenség" tünetéről. Bethlennek azonban tudnia kellett: a több hónapos késés és a cseh követ elhagyása a maga részéről legalább annyira barátságtalan gesztus, mint az, hogy a szultán nem fogadja azonnal Korláth Istvánt. Miután a nagyvezér sorozatos felszólításait eddig semmibe vette, csak igen nagy diplomáciai merészséggel, mondhatni, vakmerően lehet a Portának ezt a gesztusát az egész magyarországi vállalkozás menetére végzetes színben beállítani. Bethlen kockáztatása azonban nem volt minden alap nélkül, mert a fogadás elmaradása a fejedelem mellett feltámadt Magyarország és a Porta viszonyának tisztázatlanságát is jelzi. Ilyen összefüggésben viszont, jóllehet maga hónapokon át kifejezetten késleltette, megkísérelheti elhitetni, hogy a szultáni audienciát, mint a kapcsolat rendezésének fórumát, sorsdöntőnek tekinti. Bethlen a diplomáciai hozzáértés remekét írta meg Balassiéknak, akik - úgy látszik - az 1620 januári portai tárgyalásokról nagyon borúlátóan ítéltek. Magának a fejedelemnek azonban, aki folyamatosan tájékozódott, tudnia kellett, hogy 1620 legelején semmivel nincs nagyobb ok a portai „idegenség" emlegetésére, mint a hadjárat megindítása óta bármikor. 6. A hadbalépés körülményei a Portán A fejedelem eddigi információinak számbavételét célszerű a hadjárat megindítása körülményeivel kezdeni. Természetesen tudta, Borsost eredetileg kifejezetten ebben az ügyben küldte 1618 tavaszán Konstantinápolyba, hogy a török Jenő várát követeli. És mióta a követ bent 3®Uo. 313. 40 Uo. 345. 41 Uo. 346.
