Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Péter Katalin: Bethlen Gábor magyar királysága; az országegyesítés és a Porta 1028
1032 PÉTER KATALIN Ennek az érvelésnek az erejét azonban csökkenti az a tény, hogy a januári tárgyalásokon a „frigy"-ről pontosan a levélben hangsúlyozott összefüggés szerint volt szó: míg Ferdinánd a magyar király, Konstantinápoly nem fordulhat ellene. Ezért feltétele a portai segítségnek a magyarországi „koronázat". így aztán a fejedelem a harmadik gondolati egységben a királyság ügyével foglalkozik. Részletesen leírja, miért nem koronáztatta meg magát a pozsonyi országgyűlésen, holott könnyen megtehette volna. Három okot ad elő. Az első egy hír. Bethlen Bécsből hallotta, hogy a nagyvezér és a hodzsa egy csausztól levelet küldött oda, ami szerint „halálra méltónak" ítélik őt a magyarországi hadjárat miatt. Ez „egész országul való kemény megfenyegettetésünket" jelentette. Mivel pedig a nagyvezértől írásba foglalt engedélye a hadjáratra nem volt, ilyen körülmények között Bethlen Gábor nem merte felvenni a királyságot : „mindjárt az országnak végházait tőlem megadni kívánta volna." A második és harmadik okot Gratiani a moldvai vajda szolgáltatta, ő különböző leveleket elfogatott, és ezek nyilvánosságra hozatalának körülményeiből arra lehetett következtetni, hogy tud valamit Konstantinápoly szándékairól a fejedelem ellen. Bizonyára tudja „az porta titkát énellenem és azért meri oly bátorsággal ellenem indítani az országokat" - következtet a koronázás elhalasztásán töprengve Bethlen.1 s A döntése azonban nem végleges. Itt némileg ellentmondóvá válik a szöveg. A koronázás elhalasztását előadó gondolatmenet elején határozottan leírta ugyanis, hogy a királyság felvételét csak elhalasztotta a június l-re tervezett országgyűlésig, a három ok előadása után pedig azt állítja, a Porta magatartása szerint fogja a továbbiakat intézni. „Csak látnám a portáról jó fundamentumát állapotomnak, az koronát én az szent Isten akaratjából jövendő gyűlésén az országnak fejembe tehetném" de „az portának ilyen hozzánk való nagy idegenségével, kemény magaviseletével nekem bizony királyság nem kell".1 6 Ez az utóbbi kitétel formálisan a portai függés alázatos kinyilvánítása, a fejedelem gondolatmenetében azonban kifejezett fenyegetés. Mert a levél során többször is leírta: Magyarországot is, a hadjáratban szövetségre lépett országokat is a szultán hűségébe vonta. „És igen nagy sinceritással kévánják vala az confoederatus országok is az hatalmas császárral való szép s örökös frigynek végben vitelét, nem is lészen vala haszontalan ilyen erős nemzetü kinccsel hatalmas országokot ha a fényes porta együtt a magyar nemzettel magához kapcsol vala." Ez a szultán iránt „jóakaratú" szövetségi rendszer azonban összeomlik, ha Bethlen a királyságot nem vállalhatja: „De immár mindezeknek a rendeléseknek — írja, miután előadta, hogy mindent összevetve százezernél több katona felett rendelkezik — nyakát szakasztja és szakasztotta a fényes portának mihozzánk való keménysége.. ."17 A fejedelem mindazonáltal hajlandó békét kötni, annál is inkább, mert igen előnyös feltételekkel teheti.1 8 És szinte gúnyosan úja: „nem szükség az fényes portának ezen az mostani ide való állapotoknak változásán, fölháborodásán felettébb sollicitusoknak lenni, 15 Uo. 213-215. "Uo. 216. 17 Uo. 216-218. 1 'Az 1620. januári fegyverszünet feltételeit adja elő: uo. 209-210.
