Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
AZ EGYESÜLT ALLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 95 A ,Jízess-szállítsd’-elv kiterjesztése Roosevelt 1939. január 4-i kongresszusi üzenete megjelölte a kibontakozás irányát: „A demokráciák ... nem hagyhatják örökkön-örökké hatékony tiltakozás nélkül a testvémemzetek elleni támadó cselekményeket... Az a tény, hogy jogosan utasítjuk el a fegyveres beavatkozást az agresszió meggátlására, nem jelenti, hogy úgy tegyünk, mintha egyáltalán nem is létezne agresszió... Megtanultuk, hogy... semlegességi törvényeink ... valójában segítséget adnak az agresszomak, és megtagadják azt az áldozattól. Az önfenntartás ösztöne arra int bennünket, hogy ez nem történhet meg többé.”130 Az elnök szavai félreérthetetlenek voltak: az Egyesült Államok nem fog fegyvert az agresszorok ellen, de szolidáris az agresszió áldozataival, segíteni akarja őket, ezért meg kell szüntetni a cél elérését gátló törvényes akadályt. Roosevelt azonban csak a célt tűzte ki. Nem nyilatkozott a semlegességi törvény revíziójának alapkérdéseiről, és egyetértett azzal, hogy ne a State Department, hanem a szenátus külügyi bizottságának elnöke dolgozza ki az előterjesztést. Hull és Pittman megegyezett, hogy el kell törölni a fegyverek és a fegyvergyártáshoz és -használathoz szükséges nyersanyagok közti különbséget, s a hadviselők a „fizess—szállítsd”-elv alkalmazásával vásárolhassanak fegyvert, lőszert, hadfelszerelést és bármilyen más árut.131 A terv az Atlanti-óceánon fölényben levő Anglia és Franciaország megsegítésének lehetőségét ígérte. Roosevelt és Hull taktikai meggondolásból engedte át a törvénytervezet kidolgozását Pittmannek. Attól tartottak, hogy az 1938. novemberi választáson megerősödött republikánusok, összefogva a konzervatív beállítottságú demokrata törvényhozókkal, elutasítanák a State Department tervezetét. A katonai költségvetéssel kapcsolatban történtekből is azt a következtetést vonta le a kormány, hogy fokozott elővigyázattal kell kezelnie a semlegességi törvényhozás ügyét. Roosevelt a mintegy 1,8 milliárd dollárt kitevő védelmi program előterjesztésekor leszögezte, hogy sem a Kongresszus, sem az elnök nem gondol még egy európai háborúban való részvételre. A légierő fejlesztésének tervezett méretei azonban gyanút keltettek; hangok hallatszottak, hogy a repülőgépgyártás célja tartalékok képzése Anglia és Franciaország részére. Alátámasztotta a gyanút, hogy Kaliforniában lezuhant egy próbarepülést végző bombázó, fedélzetén a francia légügyi minisztérium küldöttével. Rooseveltnek magyarázkodnia kellett.132 Pittman — aki eleinte nagy önbizalmat mutatott — egyre inkább érzékelte feladata súlyát. A Kongresszusban gomba módra szaporodtak az előterjesztések, számuk rövidesen harmincháromra nőtt. Az elnöki üzenet után két hónappal még nem indult meg az érdemi munka. Ennek egyik oka az volt, hogy Pittman a spanyolországi embargópolitika körüli viták tehertétele nélkül kívánt hozzáfogni feladata teljesítéséhez. Roosevelt távol tartotta magát a törvény revíziójának ügyétől, s akkor sem nyilatkozott, amikor Elbert Thomas szenátor február 13-án olyan javaslatot terjesztett elő, amely lényegileg egyezett elgondolásaival. A Thomas-javaslat értelmében az elnök háború esetén tilalmat rendelhetett volna el fegyverek, lőszerek, hadfelszerelések, valamint a hadviseléshez szükséges anyagok ,30Az 1939. január 4-i kongresszusi üzenetet 1. Addresses and Messages of Franklin D. Roosevelt 28—34. 131 Hull: L m. 610-614.; Pra«; Cordell Hull 1933-44. 305. 131Langer-Gleason: L m. 48—49.
