Századok – 1983

TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48

AZ EGYESÜLT ALLAMOK „ÚJ SEMLEGESSÉGE” AZ 1930-AS ÉVEKBEN 95 A ,Jízess-szállítsd’-elv kiterjesztése Roosevelt 1939. január 4-i kongresszusi üzenete megjelölte a kibontakozás irá­nyát: „A demokráciák ... nem hagyhatják örökkön-örökké hatékony tiltakozás nélkül a testvémemzetek elleni támadó cselekményeket... Az a tény, hogy jogosan utasítjuk el a fegyveres beavatkozást az agresszió meggátlására, nem jelenti, hogy úgy tegyünk, mintha egyáltalán nem is létezne agresszió... Megtanultuk, hogy... semlegességi tör­vényeink ... valójában segítséget adnak az agresszomak, és megtagadják azt az áldozattól. Az önfenntartás ösztöne arra int bennünket, hogy ez nem történhet meg többé.”130 Az elnök szavai félreérthetetlenek voltak: az Egyesült Államok nem fog fegyvert az agresszo­­rok ellen, de szolidáris az agresszió áldozataival, segíteni akarja őket, ezért meg kell szüntetni a cél elérését gátló törvényes akadályt. Roosevelt azonban csak a célt tűzte ki. Nem nyilatkozott a semlegességi törvény revíziójának alapkérdéseiről, és egyetértett azzal, hogy ne a State Department, hanem a szenátus külügyi bizottságának elnöke dolgozza ki az előterjesztést. Hull és Pittman megegyezett, hogy el kell törölni a fegyverek és a fegyvergyártáshoz és -használathoz szükséges nyersanyagok közti különbséget, s a had­viselők a „fizess—szállítsd”-elv alkalmazásával vásárolhassanak fegyvert, lőszert, had­felszerelést és bármilyen más árut.131 A terv az Atlanti-óceánon fölényben levő Anglia és Franciaország megsegítésének lehetőségét ígérte. Roosevelt és Hull taktikai meggondolásból engedte át a törvénytervezet ki­dolgozását Pittmannek. Attól tartottak, hogy az 1938. novemberi választáson meg­erősödött republikánusok, összefogva a konzervatív beállítottságú demokrata törvény­hozókkal, elutasítanák a State Department tervezetét. A katonai költségvetéssel kap­csolatban történtekből is azt a következtetést vonta le a kormány, hogy fokozott elővigyázattal kell kezelnie a semlegességi törvényhozás ügyét. Roosevelt a mintegy 1,8 milliárd dollárt kitevő védelmi program előterjesztésekor leszögezte, hogy sem a Kong­resszus, sem az elnök nem gondol még egy európai háborúban való részvételre. A légierő fejlesztésének tervezett méretei azonban gyanút keltettek; hangok hallatszottak, hogy a repülőgépgyártás célja tartalékok képzése Anglia és Franciaország részére. Alátámasztotta a gyanút, hogy Kaliforniában lezuhant egy próbarepülést végző bombázó, fedélzetén a francia légügyi minisztérium küldöttével. Rooseveltnek magyarázkodnia kellett.132 Pittman — aki eleinte nagy önbizalmat mutatott — egyre inkább érzékelte feladata súlyát. A Kongresszusban gomba módra szaporodtak az előterjesztések, számuk rövidesen harmincháromra nőtt. Az elnöki üzenet után két hónappal még nem indult meg az érdemi munka. Ennek egyik oka az volt, hogy Pittman a spanyolországi embargópolitika körüli viták tehertétele nélkül kívánt hozzáfogni feladata teljesítéséhez. Roosevelt távol tartotta magát a törvény revíziójának ügyétől, s akkor sem nyilatkozott, amikor Elbert Thomas szenátor február 13-án olyan javaslatot terjesztett elő, amely lényegileg egyezett el­gondolásaival. A Thomas-javaslat értelmében az elnök háború esetén tilalmat rendelhetett volna el fegyverek, lőszerek, hadfelszerelések, valamint a hadviseléshez szükséges anyagok ,30Az 1939. január 4-i kongresszusi üzenetet 1. Addresses and Messages of Franklin D. Roosevelt 28—34. 131 Hull: L m. 610-614.; Pra«; Cordell Hull 1933-44. 305. 131Langer-Gleason: L m. 48—49.

Next

/
Thumbnails
Contents