Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
96 LÁNG IMRE kivitelére, s miután a Kongresszussal együttesen megállapította, hogy melyik a támadó fél, a megtámadott ország viszonylatában megszüntethette volna az exporttilalmat.133 Valószínű, hogy Roosevelt azért nem támogatta az agresszor ellen irányuló javaslatot, mert ezzel igazolta volna a külpolitikai aspirációival szemben felhozott vádakat. A Pittman által beterjesztendő tervezet megfelelőbbnek ígérkezett; előnye a pártatlanság látszatának megőrzése volt, és a kormány bízott a „fizess—szállítsd”-formula vonzerejében is. Pittman március 20-án terjesztette elő tervezetét, amely az érvényben levő törvényhez képest azt a jelentős változtatást tartalmazta, hogy az elnök a hadüzenettel vagy hadüzenet nélkül megindított háború esetén köteles harminc napon belül hatályba léptetni az ún. 1939. évi béketörvényt.134 A változtatás megfosztotta volna az elnököt a hadiállapot megállapítására vonatkozó jogától. Ellentétben állt tehát a japán—kínai háborúval kapcsolatos kormányállásponttal. Pittman tervezete értelmében mindkét fél a „fizess—szállítsd’’-elv alkalmazásával juthatott volna hozzá az amerikai szállítmányokhoz. A csungkingi külügyminisztérium aggodalmát fejezte ki a Kína számára hátrányos tervezet miatt. Amikor Roosevelt tudomást szerzett erről, felkérte Hullt, közölje Pittmannel, hogy a „fizess—szállítsd”-formula megfelel az Atlanti-óceánon, de nem a Csendes-óceánon, s indokoltnak látná a semlegességi törvény egészének hatályon kívül helyezését. Pittman egyetértett a formula fogyatékosságára tett észrevétellel. A semlegességi törvény elleni frontális támadást azonban kilátástalannak ítélte.135 A szenátus külügyi bizottságában 1939. április 5-én megkezdődtek a Pittmantervezettel és a többi javaslattal kapcsolatos meghallgatások. Pittmannek a State Department támogatására lett volna szüksége a „fizess—szállítsd”-elv elfogadtatása érdekében. Hull azonban hosszas fontolgatás után úgy döntött, hogy nem jelenik meg a bizottságban, nehogy kényes helyzetbe kerüljön a külpolitikával, főként az Angliának és Franciaországnak szánt hadianyag-szállításokkal kapcsolatban várhatólag felmerülő kérdések miatt. A törvényalkotás ügye nem haladt előre a külügyi bizottságban. A meghallgatásokon négyféle nézet jelentkezett. A Pittman-tervezetet pártolták a legkevesebben. A meghallgatottak zöme az agresszorellenes Thomas-javaslat mellett foglalt állást, sőt Stimson volt külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok biztonsága közvetlen veszélyben van. A kötelező törvényalkotás izolacionista hívei kitartottak az 1937-es törvény embargópolitikája mellett, elutasították a háborúra való felhívásnak minősített Thomas-javaslatot, és támadták a Pittman-tervezet álsemlegességét. Egyesek a hagyományos nemzetközi jogi elvekhez (vagyis az 1914—1917 közti állapothoz) való vissza-133Uö. 50., 79-80.; Divine: i. m. 239. - A Thomas-javaslat azt az országot minősítette támadónak, amely az Egyesült Államok által aláírt bármely szerződés megszegésével háborút indít. 13 4Langer-Gleason: i. m. 80.;Divine: i. m. 242—243. l3sDivine: i.m. 243-245.; Hull: i.m. 641-642. Pittman a formula fogyatékosságának megszüntetése végett 1939 áprilisában határozati javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében az elnök megtilthatja a hadviseléshez nélkülözhetetlen anyagok exportját az 1922-es kilenchatalmi szerződést megszegő államokba. Hull nem tartotta időszerűnek a nyíltan Japán ellen irányuló javaslatot, s azt tanácsolta Pittmannek, hogy a Kongresszus következő ülésszakán vizsgálják meg a kérdést. A külügyminiszter közvetlen célja az 1937-es törvény azon rendelkezésének az új törvénybe való átmentése volt, amely az elnök jogkörébe utalta a külföldi országok közti hadiállapot tényének megállapítását. Hull e rendelkezéssel akarta elérni, hogy a kiterjesztendő ,fizess-szállítsd”-elv ne vonatkozzék a japán-kínai háborúra. Vö. Hull: i. m. 638.
