Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
1010 TRÓCSÁNYI ZSOLT A Ministerialkonferenznek 1738. december 23-án14 0 nem könnyű kérdésekben kell döntenie. Az már nem vita kérdése, hogy a letartóztatottakat szabadon kell engedni; az is, hogy a Haditanács és Lobkovitz eljárása képtelenség volt. A Konferenz diplomatikus fogalmazása szerint a jelen ügy oly egyedi és rendkívüli, hogy belőle semmiféle szabály nem eredhet a jövőre, s egyébként is vannak megfelelő törvények és uralkodói resolutiók az ilyen esetekben való eljárásra. Meg kell azonban találni a formulát három kérdésben: 1. igazolni kell az elfogatásokat és a vizsgálat tartását, 2. ugyanakkor igazságot kell szolgáltatni a letartóztatottaknak és a köznek, 3. helyre kell állítani a bizalmat az uralkodó iránt, ill. a rendek közt. A Konferenz úgy látja: a rendeknek is el kell ismerniük, hogy a rendkívüli körülmények közt (a török háború, Rákóczi József és a porta 1738. januári szerződése, félelem Erdélybe való török beütésről, Rákóczi József felkelésre buzdító felhívásai, kémek Erdélyben, katonák átállása Rákóczihoz, a — bár alaptalannak bizonyult - feljelentések s az elfogottaknál talált irományok) az uralkodó tekintélye és a köznyugalom megóvása érdekében kellett és lehetett olyan lépéseket tenni (elfogatásokat is beleértve), amelyek nélkül a belső zavarokat nem lehetett volna megelőzni [!]. Miután azonban megfelelő politikai és katonai rendelkezések történtek Erdélyben s másutt, s az ellenséges beütés lehetőségét elvágták [!], bizottságot küldtek ki az ügy kivizsgálására. így a letartóztatások igazolva vannak, az eljárás törvényes volt [!], a vizsgálat késését pedig a háborús helyzet és a járvány igazolja. A Konferenz ezzel megvédi a Haditanács tekintélyét, s most már a meghurcoltaknak adandó elégtételről gondolkodhat. Leszögezi: a vádak nem igazolódtak be, az elfogottak hűek az uralkodóhoz. így felmentendők, azonnal szabadon bocsátandók, ártatlanságukról tanúsítvány adandó nekik, s ez Erdélyben és (sajtó útján) Bécsben közzéteendő, az erdélyi feljelentő ellen141 a sértettnek joga van eljárni. Végül helyre kell állítani a valóban megrendült felekezeti bizalmat is (a reformátusok ti. úgy látják, hogy katolikusok és evangélikus szászok felekezeti okokból jelentették fel a reformátusokat). Minthogy azonban az ügyet lezáró uralkodói rendelkezésekből világos, hogy a 8 letartóztatott esetéből 7-ben külföldi személy a feljelentő, a letartóztatottak pedig nyilvánvalóan visszanyerték becsületüket, elégtételt kaptak, s a jelen ügy a jövőben sem szolgálhat például, a bizalom kétségkívül helyreállhat.142 A Konferenz állásfoglalása alapján történik az uralkodó közlése a letartóztatottak szabadon bocsátásáról s a nekik adandó elégtételről. A Haditanács úgy-ahogy megvédte tekintélyét, még azt is eléri, hogy Christian Lobkovitz herceget III. Károly véglegesítse erdélyi főhadiparancsnokságá-14 0 Az ülésen Sinzendorff elnököl. Jelen van Gundaker Starhemberg, Aloysius Harrach alsó-ausztriai marsall, Dietrichstein udvari kamaraelnök, Königsegg (a császárnő' főudvarmestere), Harrach, a Haditanács elnöke, továbbá Mannagetta, Koch, Bartenstein, Kozma erdélyi udvari kancelláriai tanácsos és Wöber. 141 Az alap-feljelentést a moldvai fejedelem titkára tette Lobkovitznál. Maga az a tény, hogy egy, bizonyos szerény szuverénitást élvező uralkodó bizalmas munkatársa, egy idegen állam területi katonai parancsnokához fordul egy ilyen súlyú politikai ügyben, sejteti, hogy ez a titkár milyen kapcsolatban állhatott a Habsburg-birodalom katonai szerveivel. Úgy hisszük, így jogunk volt provokációnak minősíteni az ügyet. A fejedelmi titkár mellett erdélyi feljelentő is szerepelt a 8 vezető református személy ügyében (természetesen továbbiak is a központi vizsgálóbizottság elé nem került letartóztatási ügyekben). 142 EK: AG 1738:434.
