Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
1002 TRÓCSÁNYI ZSOLT paraszt-családfőét. Az 1735 előtti évek eléggé általános gyakorlata az, hogy ezek a kiváltságos kereskedőelemek utólag mérséklést kapnak a rájuk vetett országos adókra. 1735 tavaszán a Gubernium előbb a kiváltságos idegen kereskedők személyi és vagyoni állományának tisztázását kísérli meg: azt kezdeményezi a Cameralis Directio-nál, hogy ezeket közigazgatási és kincstári biztosok együttes munkájával íiják össze. A Directio elfogadja a közös összeírás javaslatát, de nem felejti el hangsúlyozni: ha az idegen kereskedők adóját, császári kiváltságaik szerint, családfőként 5 Frt-ban állapítják meg, minden panasz meg fog szűnni. A Gubernium válasz nélkül hagyja ezt a megjegyzést.98 Ugyanakkor azonban előbb a szebeni görögök adócsökkentési kérelmét utasítja el, annak ellenére, hogy a Cameralis Directio pártolja a kérést,9 9 majd az alvinci bulgárokét.100 1735 szeptemberében a tervezett összeírásra hivatkozva tér ki a szebeni görögök újabb kérése elől.10 1 A Cameralis Directio erre 1735. szeptember 29-én együtt tárja a Gubernium elé a kiváltságos idegen kereskedők többségének (a szebeni görög kereskedőtársaságnak, az alvinci bolgároknak, a szamosújvári és ebesfalvi örményeknek) panaszát: aránytalan, elviselhetetlen adót vetnek ki rájuk. A szebeni görögök és az alvinci bolgárok kivándorlással fenyegetőznek.10 2 Ez a kincstár és a kereskedelem jelentős kárával lenne — szögezi le a Directio —, s azt kéri, hogy a Gubernium az összeírás végéig hagyja függőben adójuk felét. A Gubernum majd kéthónapos várakozás után, 1735. november 28-án válaszol, most már elvi deklarációval. Ezek a kereskedők gazdagodnak — írja —, élvezik a haza hasznait; legalábbis sokan közülük kétszer-háromszor annyi adót bírnának, mint amennyit ténylegesen fizetnek. Nincs hát okuk kérelmezésre és panaszra. Annyit azért megígér, hogy valamit függőben hagynak adójukból az összeírás végéig.103 A harc azonban tart tovább. Mikor a Gubernium 1736. március 15-én rendelkezik a szebeni görög companiához, hogy terjessze fel adójának repartitio-ját, az megtagadja ezt, s a cameralis director rendelkezésére hivatkozva (annak 1735. szeptember 29-i átiratával 9 8 A Cameralis Directio 1735. június 3-i átiratát a Guberniumhoz, amelyben összefoglalja annak 1735. április 26-i alap-javaslatát is, továbbá a Gubernium 1735. június 6-i válaszát 1.: G. P. 1735:151. 99 A szebeni görög kereskedó'társaság amiatt fordul panasszal a Cameralis Directio-hoz, hogy 350 RFrt rendes évi adójukon túl 169 magyar Frt rendkívüli adót vetettek rájuk. A Directio (1735. április 12-i átiratában) pártolja kérésüket. A Gubernium 1735. május 24-én azzal utasítja el a kérést, hogy az egész ország képtelen a terhek viselésére (G. P 1735:121). 100 Az alvinci bolgárok azért kérik a Cameralis Directio védelmét, mert most 32 Frt pótadót vetettek ki rájuk, katonai végrehajtással fenyegetó'zve. A Directio azt kéri a Guberniumtól, hogy míg az alvinci bulgárok adóügvében nincs uralkoaói döntés, ne küldjenek rájuk katonai végrehajtást. A Gubernium 1735. május 26-án (utalva 2 nappal előbb a szebeni görögök ügyében adott válaszára, s itt is az ország összes adózóinak szegénységére hivatkozva) elutasítja ezt a kérést is (G. P. 1735: 123). 101 A szebeni görögök ismét a Cameralis Directio-hoz fordulnak, közbenjárását kérve aGuberniumnál adójuk ügyében. Ismét felajánlják a családfőnként 5 Frt adót. A Directio 1735. szeptember 4-én azzal továbbítja a kérést a Guberniumhoz, hogy az legyen tekintettel a görök helyzetére az adókivetésnél, míg összeírásuk meg nem történik. A Gubernium 1735. szeptember 124 válaszában (szkeptikusan megjegyezve, hogy a kérvényezők majdnem mindig túlzottan siránkoznak), a görögök arányos adóztatását ígéri összeírásuk után - megjegyzi azonban, hogy ezek nem akarják engedni az összeírást (G. P. 1735: 271). 1 0 2 Ez a kiváltságos idegen kereskedők állandó fegyvere az ilyen vitákban. 103 A Cameralis Directio 1735. szeptember 29-i átirata és a Gubernium 1735. november 28-i válasza: G. P. 1735:372.
