Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 1001 országos közzétételét kéri. A Gubernium, háta mögött a rendek támogatásával, akikkel a kincstári igazgatóság már tárgyalóasztalhoz kényszerült, 1736. június 23-i válaszában ünnepélyes ellentmondást és protestatiót jelent, azzal az indokolással, hogy ő nem vett ilyen királyi rendeletet vagy erdélyi kancelláriai megkeresést, s a vaskereskedelem bérlőjén kívül mindenkinek csak kára van az ügyből (a kincstárnak is): a kereskedelem megszűnik, a lakosság a magyarországinál drágább és rosszabb vasat kell hogy vásárolja. Mindezek alapján megtagadja a rendelet kihirdetését.94 A rendek kincstári sérelmei megvitatására létrehozott kincstári-provinciális vegyesbizottságnak kellene megoldást hozni.9 5 A vaskereskedelem kérdésében a Cameralis Directio nem enged, csak a vas árának szabályozását ígéri — a Steinhilberttel folytatandó tárgyalás alapján. A kérdés eldöntését el is napolják az 1736. szeptemberi országgyűlésre. A sókereskedelem ügyében a kincstári igazgatást nem kötik olyan felsőbb rendelkezések, mint a vaskereskedelmet illetően; így belemenne a szabad sókereskedelembe vagy abba, hogy a városok és mezővárosok vegyék magukra ezt a kereskedést. Némi fenntartással enged a kincstár az uradalmak bérletével kapcsolatos kérdésekben is (ez annál is könnyebb, mert itt nem a bérleti rendszer lényegéről van szó): a kincstári jószágok bérlőinek és provisorainak joghatósága ugyanaz legyen, mint a magánföldesuraké (kivéve a fogarasi liber baronatust s azokat az eseteket, amikor a fiscalis uradalmak provisorainak felsőbbségeik rendeleteihez stb. kell igazodniuk), de a vármegyei tisztek se avatkozzanak a fiscalis uradalmak joghatóságába. Végül is azonban a kincstári javak bérleti rendszere sértetlenül állja ki a Gubernium és a rendek támadását. Problematikusabb a megítélése annak az álláspontnak, amelyet a Gubernium az Erdélyben élő, különleges jogállású idegen kereskedőelemek ügyeinek megítélésében mutat, szintén a rendekével egybehangzóan. Ezek a kereskedők (görögök, örmények, bolgárok9 7 ) Erdély kereskedelmének igen jelentős részét tartják kezükben. Kiváltságok vagy csak főhadiparancsnoki védlevél biztosítják jogaikat, és az Udvari Kamara erdélyi képviselője meg a főhadiparancsnok szükség esetén együtt lépnek fel védelmükben. A rendek álláspontja változó: hol egységesen követelik a kereskedőknek kincstári, merkantilista okokból juttatott kedvezmények megvonását, hol rendi csoportérdekek szerint tagolódva lépnek fel mellettük vagy ellenük. A Gubernium most az adó kérdésében csap össze velük. Ez a rendek (és egyben a közigazgatás) és a kiváltságos idegen kereskedőelemek közti vita egyik legkényesebb kérdése: a kereskedők nem ritkán alappal sérelmezik a rájuk kivetett magas adót — ugyanakkor azonban, kiváltságaikra hivatkozva, adójuk olyan szinten való megállapítását követelik, ami szerint egy görög vagy örmény kereskedő országos (tehát nem a kincstárnak) fizetett adója alig haladná meg egy átlagos erdélyi 9 5 Ez a bizottság 1736. június 21-25-én ülésezik. Tagjai kincstári részről Arivabene, a Cameralis Directio vezetője, Dietterich (a Thesaurariatus 1742-i visszaállítása után jó ideig az erdélyi kincstári igazgatás tényleges irányítója), Csatári Nagy János József kincstári főpénztárnok s az ekkor még kincstári számvevői rangban lévő Petru Dobra, provinciális részről Pongrácz György, a királyi tábla elnöke, Teleki Mihály, Orbán Elek (Aranyosszék főkirálybírája), Béldi János Kolozs meeyei főbíró, Berezenczei István marosszéki követ és a szász natio részéről Waldhütter von Adlershausen. 9 6 A Cameralis Directio válaszai a rendek kincstári vonatkozású sérelmeire :G. P. 1736:366 97 A gyulafehérvári zsidó kereskedőkolónia jelentősége ekkorra erősen lecsökkent, a brassói román (erdélyi vagy havasalföldi román, aromán) kereskedők kérdése még nem nőtt közjogi problémává.
