Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
1000 TRÓCSÁNYI ZSOLT főhadiparancsnokot is a kérés támogatására indította.8 8 A Gubernium pedig 1735. június 10-én újabb felségelőterjesztéssei élt, most már a vaskereskedési monopólium ellen. Leszögezve, hogy ebben a kérdésben őt nem keresték meg, s nem is értesítették, s hogy ő ezzel a káros lépéssel nem ért egyet, azzal érvel, hogy a magyarországi vas jobban megmunkálható, mint az erdélyi, a Magyarországgal határos erdélyi vármegyékhez közelebb is van, s a nép olcsóbban szerezheti be a belőle készült termékeket. Végezetül azonban nemcsak a vaskereskedelem bérletének megszüntetését kéri, hanem a többi, hasonlóan káros bérleteket is.8 9 A támadás a vaskereskedési monopólium ellen a kora őszi országgyűlésen folytatódik; addig kisebb csatározások folynak.9 0 Az országgyűlésen a magyar és székely natio főtisztjei és követei élesen szóvá teszik a bérlet folytán a vásárlókat ért kárt. A vashámorokban a vas mázsája 5—6 Frt — íiják a Guberniumhoz tett felterjesztésükben —, de „per licentiosam arendatorum lucri libidinem olly abusus származott belőle", hogy 2—3 mérföldnyire ára már 8-10 Frt-ra emelkedett.9 1 Változás azonban nincs, így 1736 júniusában újabb összecsapásra kerül sor a rendek s az ő álláspontjukat támogató Gubernium, ill. a kincstár közt. A rendek most nemcsak a vaskereskedési monopóliumot, hanem a bérleti rendszer más pontjait is támadják. A Steinhilbert-féle monopólium ellen ezúttal is azzal érvelnek, hogy a vajdahunyadi vas ára ennek révén erősen felment. A magyarországi vas behozatalának engedélyezését kérik. De sérelmezik Hoffnungswald sókereskedelmi monopóliumát is, ami szintén áremelkedést hozott. E bérlet megszüntetését várják, s (régi rendi követelés felújításával) a szabad sókereskedelem engedélyezését. A kincstári uradalmak bérletével kapcsolatban a bérlők közjogi túlkapásait sérelmezik: a dévai és vajdahunyadi uradalom bérlői maguknak vindikálják a megyei tisztek joghatóságát, az általuk tett falusbírák és esküdtek nem engedelmeskednek a megyei tisztek rendelkezéseinek.92 A Cameralis Directio előbb (1736. június 3-i átiratával) megkívánja győzni a Guberniumot arról, hogy a vaskereskedelmi monopólium nemcsak a kincstárnak hasznos, hanem Erdélynek is: „a tartománynak ti. tanácsosabb volna, ha azt a kevés pénzt, amelynek örvend, saját keblében őrizné meg, s az itteni termékeket, akár valamivel drágább áron is, vásárolná meg, mint hogy pénzét más tartományokba engedné kivinni."93 Ez a merkantilista érvelés különösen hat ebben a funkcióban. Rövidesen a Directio-hoz érkezik azonban az Udvari Kamara rendelete az Erdélybe való vasbehozatal elkobzás terhe alatt való eltiltásáról. így az erdélyi kincstári igazgatóság 1736. június 17-én, közölve az Udvari Kamara rendelkezését a Guberniummal, egyszerűen annak "Az Udvari Kamara, 1735. július 8-án a Cameralis Directiohoz intézett rendeletében arról ír, hogy a Gubernium és a fó'hadiparancsnok panaszt tett a fiscalis javak bérbeadása miatt, „weillen der Landman sehr harth gedruckt und daß Contributionale in ruckstand gestellet werde". (Thes.: AG 1735: 56.) 89G P. 1735: 160. 90 A szászok I. Ferdinánd (egvébként közjogilag támadható) 1528-i privilégiumára hivatkoznak, amely szerint a szász székek vásárain csak a szász kovácsok és kaszakovácsok árusíthatnak vasárukat. Ténylegesen nem engedik meg Steinhilbertnek az árusítást, úgyhogy az a Cameralis Directio-hoz fordul, pátenst kérve a szász székekre. (Thes.: AG 1735: 64., 128.) 91 G. P. 1735: 300. 9S Uo. 1736:366. 93 Uo. 1736: 166. 94 Uo. 1736: 206.
