Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
998 TRÓCSÁNYI ZSOLT jövedelme a vashámorokból származik, azt követeli, hogy tiltsák el a magyarországi vas behozatalát Erdélybe, Olténiába pedig csak erdélyi vasat engedjenek be. Ezt nem sikerül bevétetnie a bérleti szerződésbe, de a Cameralis Directio Steinhilbert többszöri kérésére valamennyire korlátozta a magyarországi vas behozatalát. Ez jócskán megnövelte a vajdahunyadi vas eladását. Amikor viszont kereskedők követelésére újból megnőtt a vasbehozatal, az erdélyi vas eladása negyed-fél évre teljesen megszűnt, készletek halmozódtak fel. Steinhilbert így 1732. január 19-én újra a magyarországi vas- és vasárubehozatal eltiltását kérte a Cameralis Directio-tól,7 3 akkor még eredmény nélkül. Az 1735 elején két és fél évre (1734. július 1.—1736. december vége) kötött szerződésben azonban már megkapta ezt.7 4 Hoffnungswald a lőpor-, salétrom- és só kereskedelem specialistája volt, de a vaskereskedelem területén se volt idegen. 1732-ben szerzi meg az erdélyi lőporkereskedés monopóliumát,75 amely korábban egyszerre több helyi kereskedőnek volt bérbe adva.76 A lőporkereskedés monopóliuma 1735—36 tájt is szilárdan az ő kezében van. 1735-ben bérbe veszi a salétromgyűjtés monopóliumát is,7 7 s innen már csak egy lépés a \6<pOTgyártási monopólium.78 1734-ben veszi célba a sókereskedelem bérletét, amelyet 1730-ban maga a Gubernium is elvállalna (a sóbányák bérletével együtt).7 9 A kicsinyben való sókereskedelmet kéri.8 0 Végül is a szabad királyi városokra és a szász székekre kap sókereskedelmi monopóliumot. Fel is emeli a só fontjának árát 11 /2 kr-ról 2-re.8 1 A vaskereskedelemben 1735 előtt volt bizonyos korlátozott monopóliuma.8 2 Ez az, a korrupció legkülönbözőbb szálaival átszőtt, kincstári bérleti rendszer, amely ellen a Gubernium és a rendek, nem feltétlenül önzetlenül, de lényegében az ország 7í n0 . 1729: 332. 73 Uo. 1732:113. 74 Uo. 1735: 154., G. P. 1735:160. 7 5 1732. január 1-i szerződését az Udvari Kamarával 1.: T es.: AG 1732: 87. 76 1730-ban Theodor Dragos dévai bolgár kereskedő Déván, Michael Kirschner medgyesi kereskedő Medgyesen, Peter Kopputz ebesfalvi örmény kereskedő Ebesfalván nyer kizárólagos jogot lőporárusításra a Cameralis Directio-val való szerződés útján, azzal, hogy mindhárman létesíthetnek másutt is lerakatot (Uo. 1730: 2.) 77 Uo. 1735: 54., 152. 7 8 Erről 1736. november 12-én köt szerződést az Udvari Kamarával. A kincstár a bérlő rendelkezésére bocsátja a salétromot és a ként, Hoffnungswald pedig megfelelő minőségű lőpor szállítására kötelezi magát. A szerződés 1737. január 1-től 2 évre szól. (Uo. 1736:489.) 79 A Gubernium olyan hírt véve, hogy az Udvari Kamara bérbe kívánja adni az erdélyi sóbányákat és sókereskedelmet, 1730. december 19-én azt kéri Bornemissza alkancellártól, hogy tájékoztassa őket a dologról, beleértve a bérlet módozatait. Ha ismernék a feltételeket - írják -, „igenis hozzá erezkednénk, hogysem mások által praeripialtatni meg engednők, tartván nehezebb consequentiaktol az idegen arendatorok administratoja alatt." (G. P. 1730: 511.) Erre a bérletre nem került sor. 80 Thes. AG 1734:402. 81 G. P. 1736:366. 82 1734. derekán (július 26. előtt) azt kéri a Cameralis Directiotól, hogy a vaskereskedelmet továbbra is hagyják az ő kezén, s szabályozzák; ezt a Directio 1734. július 26-án el is fogadja (Thes.: AG 1734: 402). Ez a monopólium azonban nem lehetett olyan, a nem-erdélyi vas árusítását kizáró jellegű, mint Steinhilberté, hisz akkor ennek is olyan tiltakozást kellett volna kiváltania, mint annak. Helyi egyedárusításról lehetett szó vagy legfellebb az erdélyi vas Erdélyen belüü monopolisztikus árusításáról.
