Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
KÍSÉRLETEK KATONAI URALOM LÉTREHOZÁSÁRA ERDÉLYBEN (1732-1739) 997 Udvari Kamarához, hogy a tisztségek betöltésénél legyen tekintettel az azokra alkalmas erdélyiekre. A Kancellária közben szemrehányásokat is kap, hogy a haza fiai közt nincsenek a kincstári tisztségekre megfelelő személyek, akik volnának, azok nem vállalnak alacsonyabb tisztséget, hogy onnan lépjenek feljebb — akiket pedig alkalmaznak, azok nem mindenben felelnek meg tisztüknek.6 5 A kérdés állása érdemben változatlan, a változás csak annyi, hogy most a Gubernium és az Erdélyi Udvari Kancellária lépett fel ezzel a korábban tisztán rendi követeléssel. Súlyosabb csata az, amit a Gubernium és a rendek folytatnak a kincstári javak bérletének rendszere ellen. A kincstári javak bérbeadása, a Habsburg-birodalom egészében virágzó bérleti rendszer részeként, a Habsburg-uralom kezdetétől (s a most tárgyalt éveken is túl) jelen van, váltakozó súllyal, az erdélyi kincstári gazdálkodásban. Az 1730-as éveknek az a jellemzője, hogy (a tized bérletét kivéve, amelyet a megyékben a birtokos urak bérelnek — esetleg egy-egy birtokos egy egész megyét —, a Királyföldön pedig a szász natio) aktív vagy volt kincstári tisztviselők bérlik ezeket a javakat vagy jövedelmeket. Vannak ezek között a bérletek közt mammut-komplexumok, mint a Rebentisch-Neffzer-féle harmincad- és vámbérlet,66 de olyan helyi jellegűek is, mint Freyseisen főbányabíró tresztiai kocsma- és mészárszékbérlete,6 7 vagy Mäderer erdélyi sóügyi felügyelő tordai kocsmabérlete.68 1735—36 tájt, a Guberniumnak és a rendeknek a bérleti rendszer elleni támadása idején, két név szerepel a legfontosabb erdélyi kincstári bérletnél: Georg Steinhilbert von Thalheim (az 1720-as évek derekán még a vajdahunyadi uradalom provisora) és Michael Philipp, aki 1731-ben nyeri el a birodalmi nemességet és a „von Hoffnungswald" nevet.6 9 Steinhilbert a vasra specializálódik. Már 1717 és 1723 közt bérli a vajdahunyadi vashámorokat a kincstártól.70 Az 1720-as évek második felétől pedig folyamatosan bérlője a vajdahunyadi uradalomnak.7 1 1729-ben 6 évre bérbe veszi a sebeshelyi kohót is.7 2 Ez a rámenős vállalkozó már a vajdahunyadi uradalom bérbevételekor vasmonopóliumot akar kiépíteni Erdélyben. Arra hivatkozva, hogy az uradalom majdnem teljes 6 S G. P. 1736: 104., 143: EK: AG 1736: 56. 66 Az Udvari Kamara 1730. június 10-én lényegében a Neoacquistica-terület (Erdély, Olténia, a Bánát, Habsburg-Szerbia, Szlavónia és a Szerémség) összes harmincadait és vámjait bérbe adta (.1730. április 1-tól 1734. március 31-ig) Franz Samuel Rebentisch udvari kamarai tanácsosnak, a temesvári kamarai adminisztráció tanácsosának (1731 és 1734 közt ó' az erdélyi Cameralis Directio vezetője i és Wolfgang Konrad Neffzernek, a Magyar Udvari Kamara tanácsosának, akik Jacob Benedict Neffzer udvari kamarai fogalmazót bízták meg a bérelt harmincadjövedelmek igazgatásával (Thes.: AG 1730: 41 /,, 1048). A bérlet (amelyből Rebentisch, nem ismert időpontban, kivált) egy évvel a szerződésben jelzett határidő előtt, 1733. március 31-én szűnt meg (uo. 1733: 161), addig azonban számos panaszra adott okot (a bérlők önkényes vámtarifaemelései stb.). 6 7 Thes.: AG 1729:350. 6 8 G. P. 1732:94. "EK: AG 1733:19. 70 L. errenézve a Commissio Neoacquistica 1720. február 8-i és 12-i ülésének jegyzőkönyvét (Haan 1720. január 16-i jelentésének vitája) HKA: Anhang vermischter ungarischen Gegenstände. Fase. Rot 31.) 71 Thes.: AG 1732:113; 1733: 34., 118. 6 Századok 1983/5
