Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Trócsányi Zsolt: Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1732-1739) 983
994 TRÓCSÁNYI ZSOLT végleges felségelőterjesztés azonban bizonnyal Bornemissza műve, s abba hosszas általános méltatás kerül Haller János érdemeiről (a korábbiakban ez nem szerepelt). III. Károly pedig (feltehetően Tönneman hatására is) Haller Jánost nevezi ki gubernátornak.51 Haliért 1734. december 2-án iktatja tisztébe az országgyűlés királyi biztosa, Wallis főhadiparancsnok.5 2 IV. A harc e szakasza tehát lezárult. Bornemissza politikai képességei és helyzetértékelése (a katonai párt meggyengülésének felismerése a civil párttal szemben a Birodalom központi kormányzatában) elégnek bizonyult Wallis mint a polgári kormányzat feje megbuktatására. A harc azonban folyik tovább, s a változás nem egyértelmű. Az csak pozitívan értékelhető, hogy a Gubernium megerősíti helyzetét a katonai szervekkel szemben, és lépéseket tesz a katonaság túlkapásainak megakadályozására. Pár hónappal Haller beiktatása után, 1735. március 24-én felségelőterjesztésben kéri a Gubernium székhelyének Szebenből máshová helyezését (1732 elején, Kornis halála után a Wallis és a Haditanács nyomására kieszközölt királyi rendeletre kellett Szebenbe, a főhadiparancsnok székhelyére telepednie,5 3 még jóval Wallis polgári kormányzati megbízatása előtt). A felségelőterjesztés hallgat az igazi okról (csak arról beszél, hogy Szeben, közvetlenül a város falai alatt mérges kigőzölgéseket árasztó tavaival és mocsaraival, egészségtelen hely, továbbá a határszélen lévén, különösen a vármegyék egy részétől távol esik, s végül a legtöbb tanácsos jószágai, ahonnan élelmüket behozatják, nagyon távol esnek, Szebenben pedig minden élelmiszer drága), az Erdélyi Udvari Kancelláriának ugyanaznap írt kísérőlevélben azonban a Gubernium nyíltan beszél : „csak jobb a Guberniumnak együtt nem lenni mindenkor a Generalatussal és Cameralis Directióval, mint sem szüntelen edgy hellybe lakni."54 Kérését újra meg újra megismétli: 1735. december 74 felségelőteijesztésében,5 5 1736. február 24-én,5 6 majd 1736. június 30-ánS 7 az Erdélyi Udvari Kancelláriához írott leveleiben, a török háború megindulása azonban elnapolja a döntést.5 8 Arra mindenesetre jó a dolog, hogy a Gubernium demonstrálja önállósági szándékát a főhadiparancsnoksággal és a Cameralis Directio-val szemben. S miközben Bornemissza János kinevezésével az országgyűlés elnökévé 59 olyan katolikus uralom jön létre Erdélyben, mint soha a Diploma Leopoldinum óta (Haller 51 Ez a felségelőteijesztés-szövege: EK: AG 1734 :67. "Uo. 1734: 103. 53 L. erre nézve: G. P. 1731:376., 1732: 1-2., 13.; EK: AG 1732: 10. 54 G. P. 1732:114. "EK: AG 1735:134. 56 G. P. 1736:54. EK: AG 1736: 25. "G. P. 1736:118; EK: AG 1736:96. "G. P. 1737:5. 5 ' Wesselényi István az országgyűlés és (akkor még) egyben a királyi tábla elnöke, 1734 tavaszán meghal. Helyére a Haller Jánost gubernatorságba iktató országgyűlés tesz jelölést. A katolikusok közül a gubernatorságtól elesett két arisztokrata kapja a legtöbb szavazatot: Kornis István 90-et, Pettki Dávid 60-at - harmadiknak bekerül a jelölésbe Bornemissza János, 54 szavazattal. A református jelöltek a guberniumi tanácsos és ítéló'mester Szentkereszti András (81 szavazattal), gr. Bánffy György (72 szavazattal) és Bethlen Ádám (62 szavazattal). Bornemissza tehát a legkevesebb szavazatot kapja a 6 jelölt közül. Az Erdélyi Udvari Kancellária azonban elfogadtatja a Ministerialkonferenz in rebus
