Századok – 1982
Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V
EGY KÓDEX LEÍRÁSA 975 ismételten kommentálta a Canticumot, s magyarázatai 3 többé-kevésbé eltérő változatban maradtak fönn. Közülük csak egyik jelent meg nyomtatásban és — sajnos — éppen az, amelyik a legkevésbé megbízható, mely csak 1200 táján nyerte ismert alakját.28 A másik kettő ma is kéziratban van, mint a párizsi Bibliothèque Nationale Cod. Nat. Lat. 568, illetőleg 14 801 jelzetű kódexe. Hiányérzetünket azonban jelentősen csökkenti Anzelmnak a Canticumnál is föltűnő „glossa interlinearis"-a s a „glossa marginalis"'-ban sokszor megjelenő gondolata, észrevétele. Az „accessus"-ban Anzelm szólt a szerzőről, Salamonról, neve három jelentéséről és három művéről. Ezek a könyvek megfelelnek a „filozófusok" tudományelméletének. A Példabeszédek könyve etikus, mert azt tanítja, hogy miként kell élni az anyagi javakkal; a Prédikátor műve a fizikához tartozik, mert arról beszél, hogy miként kell megvetni a fizikai, természeti javakat; a Canticum miként a logika is, a tiszta látást, az isteni dolgok lehető szemléletét tekinti céljának. A Canticum tárgya tekintetében -Origenes nyomán — megemlítette annak négyféle szereplőjét; célját abban állapította meg, hogy a hívőket és a hitetleneket is Isten szeretetére gyullassza, aminek haszna az örök boldogság elnyerése lesz. Ennek elnyerése érdekében a tökéletesebbek védjék, neveljék a kevésbé tökéleteseket. A laoni és a párizsi iskola az alapítók halála után is még évtizedeken át virágzott, hatása időben is, térben is messzire sugárzódott. Ha nem állott vele közvetlen kapcsolatban a Regensburgban dolgozó nagy népszerűsítő, Honorius Augustociunensis, mégis említést érdemel, mert Canticum-magyarázata mutatja, hogy ismerte a laoni iskola szellemiségét, s az „accessus"-t is nagymértékben alkalmazta.2 9 Petrus Cantor a párizsi Notre Dame székesegyház kántorkanonokja és 1169 óta iskolája mestere volt. Canticum-kommentárjában az egyik laoni szöveget vette alapul, noha más műveket is ismert.30 Jelentősége a mi szempontunkból abban áll, hogy a szentírási könyvekhez írt bevezetéseit, prológusait mindig szentírási idézettel kezdte.3 1 A 12. századi Canticumszövegek nagy csoportjából végül kiemeljük azt a párizsi Nat. Lat. 14 798 jelzetű kódexet, melynek a 3—145. lapjai, illetőleg azok egyszerű írásmódja a 12. századi iskolás könyv típusát állítják elénk.32 Canticum-kommentárunk jellege Kommentárunk nem „puszta másolat", hanem kora tudományos színvonalán álló kompildció. Ennek összeállítása ugyanis a Canticum-magyarázatok terén korszerű irodalmi tájékozottságot s a biblikus exegézisban kellő jártasságot kívánt. Szerzőnk 4 főforrás alapján dolgozott, kik közül a luxieuli Angelómot kb. 60-szor, az auxerre-i Haymót 160 alkalommal, a laoni Anzelm „glossa interlinearis"-át 200-szor, a „glossa marginalis"-t pedig vagy 260 esetben hasznosította. Mivel viszont az az utóbbi glossa 2t P. L. 162,1187-1228. 29 P. L. 172, 347-496. 30 Paris. Cod. Nat. Lat. 15 565, 52-66; vö.: Riedlinger i. m. 130-31. 31 Grabmann i. m. 48. 3 JRiedlinger i. m. 124.
