Századok – 1982
Közlemények - Csóka J. Lajos: Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár MS. III. 184. kódexe 969/V
974 CSÓKA J. LAJOS glossa marginalisszal kapcsolatban azt is érdemes megemlíteni, hogy a latin egyházatyák mellett már a görögök is megjelentek.2 1 A keresztes hadjáratok megindulása és a szentföld elfoglalása óta ugyanis a nyugati—keleti kapcsolatok megújultak, s megkezdődött a görög atyák műveinek latinra fordítása is. A glossák vonatkozásában végül azt is megjegyezhetjük, hogy azok továbbfejlesztéséből jöttek létre a „laza", majd a „rendszeres" sententia-k, melyek a szentírási helyekhez kapcsolódó biblikus és patrisztikus helyeket gyűjtötték össze.22 Ilyen mű volt a „Sententiae Anselmi". Ezekből a sententiákból nőttek ki aztán a skolasztika summa-i. De egy másik fontos és új mozzanat is jelentkezett Anzelmék iskolájában, ami az ókori klasszikus és patrisztikus művek behatóbb tanulmányozásával állhatott kapcsolatban. A profán „filozófusok" az egyes irodalmi művekhez bevezetést készítettek, melyben szóltak a szerző személyéről, a könyv műfajáról, tárgyáról, céljáról és hasznáról. Ezt az eljárást Anzelm is alkalmazta, amikor az egyes bibliai könyvekhez „accessus"-t szerkesztett.2 3 A profán és az egyházi irodalomnak ez az érintkezése könnyen érthető abból a körülményből, hogy ezek az iskolák nemcsak a teológiára tanították növendékeiket, hanem a hét szabad művészetre, a „septem artes liberales"-re is. Az itt elsajátított latin nyelv és kultúra szolgáltatta ugyanis azokat a lépcsőfokokat, melyek a szentírás megértéséhez vezettek. A biblia s így a Canticum magyarázata is, később is az artisták tananyagához tartozott.24 Anzelmék székesegyházi iskolájának természetes jellegzetessége volt, hogy az már nem a befelé fordult szerzetesi közösség számára dolgozott, mint a kolostori iskolák. Hallgatói elsősorban azokból a klerikusokból kerültek ki, akik a hívők lelki gondozására készültek. Ezért, ha törekedtek is növendékeik vallás-erkölcsi nevelésére, mégis fontosnak tartották, hogy azok olyan bibliai ismereteket, olyan közérthető magyarázatokat kapjanak, melyeket aztán a pasztorációban hasznosíthattak.2 5 A magisterek részletekben, mondatról mondatra, szinte szóról szóra exegetizálták, magyarázták, fejtegették a szentírási szövegek értelmét, miközben a szentatyák véleményeire támaszkodtak.2 6 Közben „item" vagy „aliter" megjegyzéssel hoztak más megegyező vagy eltérő fölfogást is. Az előadás nemegyszer párbeszédes vagy akár vitaszerű formát is öltött, amit a „quaeri potest" közbevetések, a „respondendum" feleletek, a magister „solutio"-ja, megoldása, esetleg újabb ellenvetések „obiicitur" jeleztek. De az is előfordult, hogy nyitva hagyták a fölvetett problémát. A hallgatók szorgalmasan jegyezték ezeket az előadásokat, s jegyzetüket otthon letisztázták, és tankönyvet készítettek belőle.27 A föntebbiekben vázolt elvek, törekvések és eljárások valósultak meg Anzelm és a laoni, majd a párizsi iskola életében, a Canticum-magyarázatok tekintetében is. Anzelm 21 Riedlinger i. m. 124-26;OA/y i. m. 109-11. 12M. Grabmann: Die Geschichte der scholastischen Methode. II. Freiburgin Br. 1911.) 15-24; Weisweiler i. m. 277. J3 Riedlingen, m. 113-14. 2* Grabmann i. m. 9; Ohly i. m. 118-19. 2 s Riedlinger i.m. 109-115; Ohly i. m. 116-19. 2 6 Grabmann i. m. 14. 2 7 Weisweiler i. m. 65, 66, 68, 115, 162, 185; Grabmann i. m. 153.
