Századok – 1982
Közlemények - Kristó Gyula: Koppány felnégyelése 959/V
960 KRISTÓ GYULA városokba küldték. Ha a források adatain alapuló rekonstrukciónk megállja a helyét, akkor fontos bizonyságot nyertünk arra vonatkozóan, hogy a király ellen fellépő előkelő személy holttestének bizonyos részeit még 1330-ban is különböző városokba küldték szét. Zách Felicián esetének a Koppány-történetbe való bevonása azzal a tanulsággal jár, hogy egy, 997-ben alkalmazott, az uralkodó ellen lázadó bűnös holttestének meggyalázását célzó eljárás még évszázadokkal később is élt — legalábbis bizonyos elemeiben — Magyarországon. Nincs komoly okunk tehát arra gondolni: Zách Felicián büntetése szolgáltatott volna alapot egy 14. századi szerzőnek arra, hogy ennek mintájára iija le az évszázadokkal korábban István ellen felkelt Koppány bűnhődését. Az Erdélyi-féle feltételezést két vonatkozásban is cáfolhatjuk. Egyrészt: Györffy György új adat idevonásával állapíthatta meg, hogy „ennek a történetnek a hitelét egy keleti analógia biztosítja. Koppány a keresztény felfogás szerint vérfertőzést akart elkövetni. A magyarokkal ősi kapcsolatban állott volgai bolgárok X. századi jogszokása szerint a paráználkodó büntetése felnégyelés és a felnégyelt részek kifüggesztése volt".6 A 922-ben a volgai bolgároknál megfordult Ibn Fadlân ezt írja egyebek között szokásaikról: „Valaki közülük fajtalanságot követett el, akkor ők számára — bárki legyen is az — négy karót vernek a földbe, odakötözik kezét és lábát, és fejszével széthasítják őt (a törzsét) a tarkótól az ágyékig. Ugyanígy bánnak a (vétkes) asszonnyal. Azután a férfi vagy a nő minden egyes darabját egy póznára akasztják fel."7 Ibn Fadlán vonatkozó tudósításának szó szerinti idézése alapján aligha vitatható, hogy a volgai bolgár és a magyar büntetési mód nem teljes megfelelései egymásnak, de nem is állnak egymástól annyira távol, hogy párhuzamba állításuk kizárható lenne. A volgai bolgár analógia arra enged következtetni, hogy ezt a büntetési eljárást a magyarok alkalmasint Baskíriából hozhatták magukkal. Másrészt: Pauler Gyula az alábbi nyomós indokkal támogatta meg a krónikás hagyomány vizsgálatunk tárgyát képező mondata hitelességét: „Amit a Krónika Koppány testének fölnégyeléséről és négy helyt való kitűzéséről mond, annak régiségét az a körülmény bizonyítja, hogy Fehérvár nem említtetik e helyek közt; a ki ezt írta tehát, még tudta, hogy István Fehérvárt később alapította."8 Ha az utóbbi időben fel is merült a szakirodalomban Székesfehérvár korábbi (10. századi, illetve Géza-kori) alapításának gondolata,9 abban azonban aligha lehet vita, hogy Fehérvár igazi jelentőségre csak István uralkodása alatt emelkedett. Bakay Koméi ennek okát éppen Koppány leverésében látja: „Koppány legyőzése után Fehérvár egyszeriben központi fekvésű hellyé alakult, s úgy vélem, csak ezután vált lehetővé a királyi bazilika és a palota felépítése."10 Györffy György viszont Fehérvár igazi rangra emelkedését a jeruzsálemi 6 Györffy György: Koppány lázadása. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 1. Kaposvár 1970.21. 1 A. Zeki Validi Togan: Ibn Fadlán's Reisebericht. Leipzig 1939. 66. 8Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I. Bp., 1893. 500. 51. jegyz.; 2. kiad. Bp., 1899. 389. 51.jegyz. * Kralovánszky Alán: Székesfehérvár kialakulása a régészeti adatok alapján. Székesfehérvár évszázadai 1. Az államalapítás kora. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1967. 16.; Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 195. 316. '0 Bakay Kornél: Vitahozzászólás Székesfehérvár kialakulásának kérdéséhez. Történelmi Szemle 12 (1969) 122.
