Századok – 1982
Közlemények - Kristó Gyula: Koppány felnégyelése 959/V
KÖZLEMÉNYEK Kristó Gyula KOPPÁNY FELNÉGYELÉSE A 14. századi krónikakompozíció a bizonnyal 997-ben István fejedelemmel szemben csatát vesztett és az összecsapásban megölt Koppány testének sorsáról a következő híradást örökítette ránk: „Magát Koppányi Szent István négy részre vágatta, az első részt az esztergomi kapuhoz küldte, a másodikat a veszprémihez, a harmadikat a győrihez, a negyediket pedig Erdélybe.'" Az alábbi tanulmány célja a középkori magyar krónikás hagyomány e mondatának elemzése, értelmezése. Alapvető feladat e tudósítás hitelessége kérdésében történő állásfoglalás. Mivel ezt az információt egyetlen más kútfő sem erősíti meg, és nem is cáfolja, így a történelmi körülmények, valamint az analógiás esetek együttes mérlegelése útján remélhetünk csak választ kérdésünkre. A hír hitelességét a szakirodalom általában nem vonta kétségbe. Egyedül Erdélyi László minősítette a tudósítást késő kori, 14. századi koholmánynak: „Hogy Szent István Kopányt négyfelé vágatta volna, ezt már csak a Nagy Lajos-kori óbudai prépost vagy kanonok találta ki Zách Felicián 1330. évi feldarabolása és kapukra való kiszegezése után."2 Ezzel a megjegyzéssel Erdélyi fontos szempontra irányította a figyelmet. A 14. századi krónikakompozíció ugyanis a Károly Róbert és családja ellen 1330-ban Visegrádon merényletet megkísérlő Zách Felicián sorsáról szólva elmondja, hogy miután a király vitézei a merénylőt összekaszabolták, Felicián „fejét Budára küldték, kezét és lábát más városokba".3 Ennek az adatnak a hitelét első pillanatra nagy mértékben rontja az a körülmény, hogy a merényletről beszámoló, 1330-ban és 1341-ben keletkezett királyi oklevelek másként nyilatkoznak Felicián teteméről. Szerintük a holttestet kutyák falták fel.4 Kibékíthetetlen ellentétről a források eltérő információi között azonban nincs szó, ugyanis a krónikás anyag szintén tud arról — csak nem a merényletről beszámoló narratív részben, hanem az elbeszélést lezáró „összegzésben" kerül említésre —, hogy Felicián teste „kutyák eledele lett".5 Minden bizonnyal úgy rekonstruálhatók az események, hogy Zách Felicián tetemét, vagyis húsát kutyákkal etették meg, csontjait pedig (fejét és végtagjait) Budára és más 1 Scriptores rerum Hungaricarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini, 1937-1938. (a továbbiakban: SRH.) I. 313-314. 2Erdélyi László: Magyar történelem. Művelődés- és államtörténet I. Magyar középkor. H.é.n.49. 3SRH. 1.494. 4 Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis a Georgio Fejér. I-XI. Budae 1829-1844. (a továbbiakban: F.) VIII. 3. 421-422.; F. VIII. 4. 491. 5 SRH. 1.496.
