Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
928 MÄLYUSZ ELEMÉR / kodva. Ebben a tekintetben mintha irányelvül hangzottak volna el szavai: „A Zsigmondkori oklevelek roppant száma takarékosságra kényszerít térben és időben."1 7 1889. márc. 9-i ülésén a bizottság a bemutatott mintaszövegeket kedvetlenül forgatta, s nem hagyta magát Fejérpataky rábeszélő érvelésétől meggyőzetni. Fraknói Vilmos elnöklete alatt Pesty Frigyes előadó, Pauler Gyula, Nagy Imre, Thaly Kálmán, Hajnik Imre és Nagy Gyula voltak jelen.18 Közülök Fraknóitól, Thalytól, Pestytől, Nagy Imrétől nem lehetett várni, hogy méltányolják Fejérpataky vállalkozását. Ők forráskiadványaikban — az országgyűlési emlékek köteteiben, a kuruckor válogatás nélkül nyomdába adott szövegeiben, a délvidéki megyék megtizedelten fennmaradt okleveleinek gyűjteményeiben, az Anjou-kori Okmánytárban - az in extenso közléshez voltak szokva, tevékenységük értékét pedig könyveik kilóban mért súlya fejezte ki a legtalálóbban. Talán a személyes megbántottság is akadályozta a megértést. Legalább Nagy Imrénél joggal tehető fel, hogy nem felejtette el Fejérpataky tíz év előtti bírálatát. Latolgatva, mi lehetett a többi bizottsági tag felfogása, Nagy Gyulára azt vehetjük jellemzőnek, hogy legjelentősebb forráskiadványában, a kétkötetes Sztáray Oklevéltárban, amely éppen ekkor (1887, 1889) jelent meg, a család valamennyi középkori oklevelét egész szövegükben adta ki, Pauler Gyulával kapcsolatban pedig nem feledkezhetünk meg arról, hogy ő a magyar középkornak csak Árpád-kori részével foglalkozott, amelynek okleveleit betűhív teljességben volt szokásos és tanácsos értékesíteni. A latin kivonatos megoldást semmiképpen sem helyeselhették. Annál inkább remélhette ezt Fejérpataky Hajnik Imrétől. Ő a fáradhatatlan levéltári kutatók közé tartozott. Ha beült Sopron vagy Körmöcbánya levéltárába, az egész középkori anyagot átfutotta, s mindazokból az oklevelekből gyorsan száguldó tollával, helyenkint gyorsírásos rövidítésekkel is élve, kivonatokat készített, amelyeket, remélte, netán, majd egyszer, ha ideje lesz, valamiféle vonatkozásukban felhasználhat.19 Ha valaki, ő tudta, milyen könnyebbséget jelentett volna már eddig is számára egy Fejérpataky által összeállított oklevéltár, s mily terhes munkától szabadítaná meg a jövőben. Aki, mint e sorok írója is, Hajnikot akadémiai értekezéseiből, kristálytiszta logikával remekbe készült kézikönyvéből, a Bírósági szervezet és perjog-ból, valamint a Széchenyi Könyvtár kézirattárában őrzött oklevélmásolataiból ismeri, alig-alig tudja megérteni, hogyan vállalhatta el, hogy pártfogó helyeslés helyett hangot ad társai elutasító állásfoglalásának. Az általunk drámainak érzett jelenetről a jegyzőkönyv így emlékezik meg: „A tervrajz nyomtatásban a bizottsági tagok kezén forogván, Hajnik Imre azon nézetét fejtegeti, hogy az oklevelek szövegének csonkítása, mint a tervrajzból kitűnik, a munka jogtudományi, de sok más célra való használatát lehetetlenné teszi. Aggodalmát példákkal illusztrálván azt véli, hogy a költségmegtakarítás szempontja nem oly lényeges, hogy a javasolt úton kelljen haladnunk, habár különben bizonyos ismételt formulák elhagyását nem ellenzi. A bizottság méltányolván Hajnik Imre aggodalmát, felkéri Fejérpataky urat, hogy az előadott nézetek értelmében új tervrajzot mutasson be, amelyben a rövidítések s csonkítások csak a legszükségesebbre legyenek szorítva."20 1 ''ТВ Iratok. 1889. 5. sz. (1889. márc. 9.) 18 Mint vendégek - más ügy miatt - részt vettek az ülésen Vámbéry Ármin és hg. Odescalchi Artúr is. '9 „Acta historica ex archivis civitatum" feliratú, valószínűleg az 1860-as években készült másolatainak foliokötege Hajnik unokáinak ajándékából birtokomban. 20 ТВ Jegyzőkönyv. 1889. márc. 9.
