Századok – 1982
Műhely - Mályusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról 923/V
A ZSIGMONDKORI OKLEVÉLTÁRRÓL 929 Nehéz volna elhinnünk, hogy a jegyzőkönyv hűen adja vissza Hajnik szavait. Oly kutató, aki oklevelek ezreit kivonatolta a maga számára, ezt az eljárást, csonkításnak nevezve, nem értékelhette ennyire negatívan. A fogalmazás Pestyé, akire az is utal, hogy nem tudott egyetlen elismerő szót találni Fejérpataky próbálkozására.2 1 A bizottság következő ülésén (ápr. 13.) Fejérpataky bemutatta új tervét, amelyet a jegyzőkönyv úgy jellemzett, hogy ez „az eddiginél sokkal nagyobb rövidítéseket javasol". A megállapítás nyilván azt jelenti, hogy Fejérpataky a második alternatívát vette elő, és az oklevelek tartalmát latin regesztákba kívánta összevonni. A bizottság összetétele kedvezőbbnek látszott: Thaly és Hajnik helyett a joviálisán megértő Szilágyi Sándor és a barátnak számító Thallóczy Lajos jelentek meg. Megint nem a többség döntött, hanem teljesen egyhangú volt az elutasítás. A bizottság most már nem udvariaskodott, hanem kíméletlenül megmondta, mire van szüksége a magyar történettudománynak: „A bizottság azon nézetben lévén, hogy a bemutatott tervezet keresztülvitele az oklevéltár felhasználását tetemesen megnehezítené, azt el nem fogadja, és abban álapodik meg, hogy az oklevéltárban az oklevelek egész terjedelmökben közöltessenek; csakhogy a kiadandó oklevelek megválasztása nagy körültekintéssel történjék és egyedül az ország általános politikai, művelődési és egyházi történetét érdeklő oklevelek vétessenek föl."2 2 Az instrukció, a jegyzőkönyvbe már be nem kerülve, tovább folytatódott: „kiváló figyelmet fordítva a donatiokra, azon korban előkelő szerepet vitt, az ország történetére döntő hatásai bíró családok múltjára és általában arra, hogy minden egyes oklevélnek a gyűjteménybe leendő felvétele az elmondott szempontok valamelyikével indokolható legyen".2 3 A „történeti családokat" előtérbe helyező követelményt Fejérpataky fogalmazása szerint, az ő előadásából idéztük. Ő ellenkezés nélkül elfogadta a bizottság utasítását, és a továbbiakban lojálisán ahhoz tartotta magát. Talán a jó barátnak, Thallóczynak magatartása győzte meg, hogy nemcsak az idősebb generáció értetlensége akadályozza átfogó tervezetének elfogadását, hanem többről van szó: az egész társadalmi rendszernek a moderntől idegenkedése nyilvánul meg a követelésben, hogy az oklevelek teljes szövegükben váljanak ismeretesekké, a főúri családok pedig a politikai élet egyedüli irányítóiul tűnjenek fel. Felhagyott próbálkozásával. Pedig talán mintha csak heteken múlott volna, hogy koncepciója több megértésre talál. Fél évre azután, hogy beadta derekát, hirtelen meghalt Pesty Frigyes (1889. nov. 23.), s ezzel letűnt tervének legkonokabb ellenzője. Sőt, maga lépett helyébe. Előbb mint helyettes (nov. 30.), majd végleges minőségben. Igaz, kétséges, vajon társai bizalma feléje fordul-e a választásnál, ha előbb nem teszi le előttük fegyverét. Fejérpataky nem próbálta előadói hatáskörét felhasználni az irányadóul nyert szerkesztési utasítás szigorának enyhítésére. Beletörődött, hogy válogatott oklevelek egész szövegükben nyerjenek helyet oklevéltárában. Bár becslése szerint az okleveles anyagnak csak huszadrésze kerülhet kiadásra,2 4 ennek felkutatása és lemásolása végett 21 Csánki Dezső, amidőn életének egy-egy mozzanatáról beszélt előttem, de Domanovszky Sándor előtt is, ismételten visszatért Pesty rideg eljárására, amellyel megakadályozta hogy történeti földrajza I. kötetében az összegyűjtött anyagot közzétegye és rákényszerítette, hogy kéziratát megrövidítse, azzal érvelve, hogy untig elég, ha egyetlen adattal bizonyítja egy-egy falu meglétét. Károlyi Árpádnak sem volt jó véleménye Pestyről. 2 2 ТВ Jegyzőkönyv. 1889. ápr. 13. 2 'Akadémiai Értesítő 2 (1891) 426. 24 ТВ Iratok. 1891. 2. sz. (1891. jan. 3.)
