Századok – 1982

Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V

HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 907 másik szemlélettel is: az ispáni tisztbe a várak fölötti fennhatóság nem értendő bele, ez utóbbi külön megbízatás, amelyet a nádor az ispánságtól függetlenül kapott. A várnagy tehát ő maga, helyettesét pedig csupán a vicecastellanus megjelölés illeti meg. Ebből a kétféle szemléletből magyarázható az a különös jelenség, hogy nemegyszer ugyanazt a személyt hol várnagynak, hol pedig alvárnagynak titulálják. Ez a terminológiai bizonytalanság a hasonlóan szervezett anyaországi megyékkel kapcsolatban az Anjou-kor folyamán máshol is mindvégig tapasztalható." Elvben nem lett volna elképzelhetetlen, hogy a Drugetek territóriumából egy Erdélyhez és Szlavóniához hasonló szervezetű harmadik nagy melléktartomány alakuljon ki, még ha hiányoztak is ehhez a hagyományok. A Druget-birodalom azonban nem sokkal élte túl Károly Róbert halálát. Néhány héttel később, 1342 szeptembere táján sírba szállt Vilmos nádor is, ami a család ellenfeleinek jó alkalmat nyújtott a „tartományuraság" felszámolására. A nádor birodalmát nyomban halála után az anyakirályné és Szécsényi Tamás vajda emberei szállták meg, s miután néhány hónapig az utóbbi gyakorolt itt átmeneti fennhatóságot, 1343/44-től az egyes megyék élén már a királytól kinevezett külön ispánokat találunk.100 Az akció igazi célja elsősorban a Drugetek hatalmának megtörése volt. Ez világosan kitűnik abból, hogy magánvagyonuk legnagyobb része is áldozatául esett, jóllehet ez mind Vilmos nádor végrendelete, mind a magyar nemesség ekkori öröklési szokásai szerint két öccsét, Miklós pohárnokmestert és "Jánost illette volna meg. A politika szempontjai azonban, mint ekkoriban mindig, itt is erősebbnek bizonyultak a jognál. A végeredményt — sajnos, indokolás nélkül - Lajos király 1343. január 7-i okleveléből ismerjük, amellyel három várat, Barkót, Jeszenőt és Nyevickét örök jogon a nádor testvéreinek adományozott, megemlítve, hogy ezeket Vilmos, illetve apja is birtokolta. A nádor többi hat váráról nem esett szó; ezek a királyi birtokállományt gyarapították. Vilmos tisztségei közül Druget Miklós egyedül Ung megye ispánságát tarthatta meg, azét a megyéét, amelynek királyi földjei Nyevicke tartozékai gyanánt 1332 óta amúgy is a család birtokában voltak.10

1 "Pl. |Delnei| Ite fia János regéd és dédesi castellanus (1322,1323),ill. vicecastellanus (1323): Györffy I. 135; az előző jegyzetben említett Péter szepesvári várnagy (1328-1331: F. VIII/3. 336, 529), ill. alvárnagy (1329: F. V1II/5. 188). 100

Drugct Vilmos 1342. aug. 29-én fordul elő élőként utoljára: Dl. 3511. - Szécsényi Tamás mint tárnokmester és szepesi ispán 1343. márc. 27-én szerepel, ekkor borsodi alispánja ad ki oklevelet: Dl. 96.228. 1343-ban alispánja van Gömörben is: Dl. 89.297. Az új gömöri ispán Idai János (1344: ex oollatione .. . regis Ludovici comes provincie Gumur, DL 89.298), az abaúji Poháros Péter (1344. I. 14: comes parochialis per ... regem in comitatu de Wywar constituais, Dl. 83.238), а zempléni Lackfi Miklós és Pál (1343. IX. 20: DF 268.349), a sárosi és szepesi Szécsi Miklós (1 343. VI. 30: DF 251.707, vö. 1345: АО IV. 501), a borsodi Jobbágyi Petőc fia Miklós volt vajda (1345: Dl. 87.175). ""Lajos 1343-i oklevele sajnos csak tartalmi kivonatból ismert: TT 1907. 85. Druget Miklós 1344. febr. 25-től fordul elő ungi ispánként: Dl. 32.163, a kelethez Dl. 31.250. Az elkobzott várak közül Lubló 1343-ban királyi várnagyoké (F. IX/1. 97), Palocsa és Dunajec 1344-ben (АО IV. 473), Szalánc szintén 1344-ben (Sztáray I. 193), Terebes 1358-ban (Zichy III. 131). Szakalya tartozékain 1347-ben királyi népek éltek: Dl. 103.163.