Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
908 ENGEL PÁL 7. A Drugetek megb u к t a t ásacs akaz t j e 1ш t ette thogy a kormány nem nézi jó szemmel a régi tartományuraságok feltámasztását, s különösen nem egy idegen származású dinasztia-uralma alattv Nem jelentett viszont szakítást az itt alkalmazott territoriális elvvel Ezt az anyaország-más területein már az 1320-as évek elejétől bevezették, és a továbbiakban mih.d jobban kiterjesztették. A Kárgly Róbert -által a hódítás lázában életre hívott várnagyságok szá ma Jokozatosan csökkent, a harcok idején megjutalmazott és időközben elhalt várnagyok helyét mind ritkábban töltötték be, ehelyett a várakat különösen az ország határvidékein - az illetékes ispánnak rendelték alá, és így nagyobb, jobban irányítható^ggységekbe tömörítették. Ennek a folyamatnak a során mind jobban elfogadottá vált az a szervezési elv, hogy az egyes megyék határai közé eső királyi jogok élvezete az ispánt illeti meg, hacsak nincs érvényben ezzel ellenkező rendelkezés. Ezt a folyamatot egyelőre rendkívül nehéz figyelemmel kísérni, mert a Nagy Lajoskori forrásanyag, amelyből a fejlődés végeredményét tanulmányozhatnánk, köztudottan csak igen kis mértékben van feltárva. Ahhoz, hogy a kormányzat alakulásáról viszonylag pontos képünk legyen, egyrészt jól kellene ismernünk a korszak ispánjainak archontológiáját, másrészt az egyes királyi birtokok, különösen a váruradalmak sorsát. Viszont mindkettőről, kivált az utóbbiról csak nagyon hézagos ismereteink vannak. Ezért az alábbiakban arra kell szorítkoznunk, hogy a territoriális elv érvényesülését két példán mutassuk be: a pozsonyi és a vasi-soproni ispánságén. Pozsony és megyéje 1323-ban került vissza az osztrák hercegek kezéről a magyar korona uralma alá. Ispánjait kezdettől fogva az ország nagyjai között sorolták fel a királyi privilegiális oklevelek méltóságsorai, úgyhogy névsorukról kielégítően pontos tudomásunk van. A Nagy Lajos haláláig terjedő időszakban az ispáni tisztet az alábbi személyek bírták: Treutel Miklós (1323-1349) Kont Miklós pohárnokmester (1350-51) Meggyesi Móric fia Simon (1351 —60) Szécsényi Kónya (1360—62) Himfi Benedek (1362-65) Fedémesi Szobonya fia László (1365-67) Opuliai László herceg nádor (1367-72) Köpcsényi Her Mihály (1373) János (1374-75) Garai Miklós nádor (1376-77) üresedés (1377-78) Himfi Benedek, másodszor (1379-80) Szécsi Miklós országbíró ( 1381-82)10 2 Azokban a hónapokban, amikor a méltóságsorok üresedést jeleznek, az ispáni honorral Spácai (másként Korompai) János fia János mester rendelkezett (1377-78) comes et 10 2 Wertner 42-43 (saját adataim alapján kissé módosítottam).
