Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 903 totta meg, miután Kán László fiait és párthíveiket kiostromolta váraikból.8 4 Ettől fogva Erdély királyi várai a mindenkori vajda honorja, azaz a vajdaság alá tartoztak (sub honore nostri waivodatus existentes, 1359), és vámagyaikat a hivatalba lépő vajda a saját kíséretéből nevezte ki. Az 1320-as évek elejétől Kecskés, Léta, Csicsó, Bálványos, Kőhalom és Déva voltak vajdai várak, hozzájuk járult hamarosan Küküllővár (1332) és a szintén Küküllő megyei Újvár (1341), később pedig a vajdai tiszthez csatolták még Hátszeg kerületét várával (1360) és az eredetileg Biharhoz számított Sebesvárt, másik nevén Hunyadot (1361/62).85 A várnagyokhoz hasonlóan az Erdélyhez tartozó megyék ispánjait is a vajda állította, legtöbbször várnagyai közül. Hatalma kiterjedt Erdély határain tűlra is: a 13. század második felében kialakult szokást követve egy személyben szolnoki ispán is volt, továbbá — úgy látszik, az egész 14. századon keresztül — uralma alatt állt Arad megye Solymos királyi várával. E két megye élén is a vajda helyettesei álltak tehát, címük azonban az ambivalens helyzetből kifolyóan ingadozott: hol — nyilván az erdélyi megyék analógiájára — ispánnak (comes) nevezték magukat, hol pedig — az anyaországi szokásnak megfelelően — alispánnak (vicecomes).06 Sokban hasonló módon szerveződött újjá Szlavónia kormányzása is. Ide Károly Róbert már utolsó koronázásakor (1310) nevezett ki bánt, a Kőszegiek versenytársai, az oligarcha Vodicsai Babonicsok családjából. Évekbe telt azonban, amíg a seregei is eljutottak ide, és az országrész teljes hódoltatását csak Ákos Mikes bán (1325-1343) hajtotta végre. Mikes hosszú működése alatt Szécsényi Tamáshoz hasonlóan politikai kulcsszerepet töltött be Szlavónia élén. Kemény harcokban, amelyek 1338-ig elhúzódtak, felőrölte a Babonicsok és a Kőszegiek elenállását, rendre elfojtotta meg-megújuló felkeléseiket, és a század közepére a tartomány legfontosabb várai: Nagy- és Kiskemlék, Kapronca, Garics, Berstyanóc, Greben, Medvevár, Zselin, Szamobor, Okies, Lipovec, Szomszédvár és Ozalj 84 1321-24 között Csicsó, Déva, Kőhalom és Léta hódoltatásáról van tudomásunk: E. VIII/2. 316 = Dl. 29.422; Dl. 99.892; ZW. I. 388; AO II. 124. Vó.Kristó Gyula: Kán László és Erdély. Valóság 21 (1978) 92. ' 5 1357-ben Déva, Küküllővár, Újvár és Kőhalom (ZW. II. 133), 1359-ben Csicsó, Bálványos, Léta, Küküllővár, Újvár és Déva (ZW. II. 165) szerepel vajdai várként, 1364-ben pedig a dévai, görgényi, létai, bálványosi, hunyadi és csicsói várnagyokat mondja Lackfi Dénes vajda a sajátjainak (Teleki I. 133). Ezek közül Hunyad nem Vajdahunyadnak, hanem Sebesvárnak felel meg, 1. az 59. jegyzetet; Görgény pedig valójában Dénes testvéréé, a székely ispáné volt, vö. fent 894. 1. Kecskésre 1322: ZW. I. 364; 1338: Dl. 84.282; 1346: Doc. Val. 109; 1367: Teleki I. 151. Hátszegre 1351: Dl. 91.422; 1360: Doc. Val. 144. A vajdai várak ismert várnagyaira 1. A. A. Rusu: Castelani din Transilvania in secolele XIII-XIV. Anuarul Institutului de Istorie ji Archeologia Cluj-Napoca 22 (1979) 71-98. - Sebesvárat 1361-ben vagy 1362-ben csatolhatták Erdélyhez (pontosabban a vajda fennhatósága alá), mert várnagya, Kölesei András (1359- 1360) 1 362-ben már világosvári várnagy, viszont a Sebesvár élére állított Semjéni Ubul 1361-ben még újvári várnagy volt. 86 Arad megye és Solymos vár minden ismert adat szerint a vajdák - ill. István erdélyi herceg (1351) - uralma alatt állt. (1330: F. VIII/3. 423; 1351: Dl. 91.422; 1353-1355: 1. a 64. jegyzetet; 1369-1372: 1. az 59. jegyzetet; a későbbiekre vö. Engel 1977. 150, 173. - A megyei hatóság élén comes áll: 1353: Dl. 91.452; 1355: Dl. 91.478; 1359: Dl. 91.536; 1360: Dl. 91.580; vicecomes 1344: Dl. 91.343; 1351: Sztáray I. 228; 1358: Dl. 91.515; 1363: Dl. 91.693; 1365: Dl. 91.714; 1369-72:1. az 59. jegyzetet. - A későbbi Közép- és Külső-Szolnok megyéket magába foglaló (Külső-)Szolnok élén a vajda comes-ei 1327: DF 275.800; 1330: Dl. 64.017; 1335: DF 278.728; 1378: Zichy IV. 55; vicecomes: 1348: ZW. II. 55; 1349: uo. 62; 1377. Zichy IV. 6. Vö. Janits i. m. 27-28.
