Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 899 Ez a szerves egység, amelyet szakirodalmunk „királyi megye" néven tart számon, a 13. századra felbomlott. A várföldek tetemes része királyi örökadományok folytán nemesek birtokába jutott, maguk az ispáni várak pedig korszerűtlenné válván elpusztultak, illetve elhagyták őket. Az ispáni intézmény és a megye, mint hagyományos territoriális szervezet fennmaradt ugyan, de csak mint a határain belül élő népek — nemesek és mások — közössége, amelynek területén a 13. század utolsó évtizedeitől fogva az ispán a nemesek választott bíráival, a „szolgabírákkal" (iudices nobilium) együtt gyakorolta a joghatóságot. A megye mint hatalmi intézmény, mint a királyság uralmi szervezetének területi egysége, elveszítette jelentőségét. Szerepét szerte az országban a korábbi megyeszervezettől függetlenül keletkező új várak vették át. Ezeket is casframnak* nevezték, azonban a régi ispáni váraktól mind építésük módjában, mind pedig — ami fontosabb — eredetükben különböztek. Nemesek Emelték őke t nyugati mintára, .Jovagvárként" saját földjükön, amit vagy a királytól nyertek adományul, vagy vásároltak, vagy nemzetségüktől örököltek. -A vár uradalmát urának különböző eredetű földjei, falvai és egyéb birtokai alkották, amelyek többnyire szétszórtan és nemegyszer két vagy több megye határában feküdtek. Néhány évtized alatt — a 13. század közepétől kezdődően — több száz ilyen új típusú magánvár épült, és a felbofnló királyi hatalom helyébe lépő hatalmi szervezetek, a „tartományuraságok" mindenütt az új várak egész sorának - nemegyszer tucatjainak — megkaparintásával épültekJy. Meg kell azonban jegyezni, hogy a századforduló oligarchái - noha hatalmuk minden esetben várak birtoklására támaszkodott — uralmuk legitimációját a hagyományos forrásokból származtatták, a királyi hatalom hajdani territoriális egységeiből: a megyésispánságokból, valamint a nádori, vajdai és báni méltóságból.7 2 A királyság 1310 után meginduló restaurációja során Károly Róbert szétzúzta a tartományúri hatalmakat. A küzdelem folyamán kezére került várakból sokat lerontatott, mintegy másfél százat királyi várként a maga és hívei rendelkezésében tartott meg, a többit — ezekkel a továbbiakban nincs dolgunk — nyomban eladományozta örökbe leghívebb támogatóinak. A hódítás következtében ellenőrzése alá jutottak a kormányzás tradicionális területi egységei, a megyék is, és ispánjukat a továbbiakban ő nevezhette ki. A kétféle intézmény — a vár és a megye — azonban ekkor már semmilyen szerves kapcsolatban nem volt egymassâîT Ezt a kapcsolatot a napi politika során kellett kialakítani ezért kezdetben a rögtönzött megoldások kerültek előtérbe. A megyésispáni intézményről a királyság nem tudott lemondani. Részben a^ért nem, mert_az Anjou-restauráció eleye konzervatív irányú volt, és feladatát mindenek előtt abban látta, hogy „az ország régi jó állapotát" a lehetőséghez képest helyreállítsa. De azért sem, mert a nemesség tömegeit egyes-egyedül a megyeszervezet és az ispáni tiszt fűzte össze a koronával. így tehát az ország igazgatásának hagyományos keretei egyszerűen mellőzhetetlenek voltak. 12 A 13. századi új várakról Fügedi 1977. 18-67 ad áttekintést, meggyó'zó'en bizonyítva a váruradalmak egyidejű keletkezését (uo. 38-44). Vár egyébként Európa szerte elképzelhetetlen még ekkoriban a hozzá tartozó falvak és birtokok nélkül (leszámítva néhány uralkodói székhelyet): H. Ebner: Die Burg als Forschungsproblem mittelalterlicher Verfassungsgeschichte. Die Burgen im deutschen Sprachraum, hrsg. von H. Patze. I. Sigmaringen, 1976. 56-57. - A tartományúri joghatóság kérdésére Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon. Bp., 1979. 199-204, az ispáni hatalomra uo. 192 kk.
