Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
900 ENGEL PÁL A megye élére állított ispán azonban tisztéből kifolyóan nem rendelkezett többé politikai Hatalommal, nem lehetett tehát a királyi akarat letéteményese. A több mint 150 királyi várból mindössze nyolc - Pozsony, Trencsén, Temesvár, Szepesvár, Sáros, Keve, Komárom, és Pozsegavár — volt valamilyen formában hagyományos ispáni székhely, helyesebben olyan vár, amelyet a 13. században az új követelményeknek megfelelően emeltek vagy építettek újjá. és a 14. század elején is egy megye vagy megyejellegű kerület ősi központjának lehetett tekinteni. Ezért az ispánokat, ha a királyság szerepet kívánt juttatni nekik uralma fenntartásában, hatalommal, azaz várakkal kellett felruházni. így is történt, és a 14. század folyamán a királyi várak túlnyomó része valamely ispáni tiszt tartozékává vált. Ez azonban cs^k fokozatosan következett be. Kez_detben, a hódítás zűrzavarában szó sem lehetett messzetekintő reformokról; mindenekelőtt azt agyakorlati problémát kellett megoldani, hogy a visszafoglalt várak ráegbízható kezekben legyenek. Ezt a király úgy érte el, hogy a várakat vagy nagyobb csoportokban hü vezérei kezén hagyta, vagy egyenként jutalmul kíséreté nek valamelyik tagjára bízta. Azt a tisztségviselőt, aki ura helyett a várat őrizte, és tartozékait igazgatta, a 13. század vége óta castellanus-nzk* ('várnagy') volt szokás nevezni, s így ez lett a megjelölése annak a személynek is, akit az uralkodó állított maga helyett várai élére.73 Az új királyi várnagyok megbízatása politikai természetű volt, de lényegesen különbözött a korábbi ispánokétól. Uralmuk határát ugyanis nem a megye jelentette, hanem a váruradalom tartozékainak határa. Valószínű, hogy a vár jövedelmét ők is kezdettől fogva~Tmszonélvezetül, honorként bírták, mint később, bár erre közvetlen bizonyíték egyelőre nincs. Azt azonban látjuk, hogy amennyiben közvetlenül az uralkodótól kapták a tisztüket, az ispánokkal együtt ők is az ország vezető rétegéhez számítottak. A Habsburgokkal kötött 1323. és 1328. évi szerződésekben az értük szavatosságot vállaló országnagyok között egyformán találunk ispánokat is, várnagyokat is.7 4 Míg azonban az ispán megbízatása egy territórium k ormányzására szólt és lakosainak „elöljárójaként" közjoginak mondhatóTűnkciót töltött be, a várnagy egyedül váráért vállalt felelősséget, mindenfajta közjogi hatáskör és territoriális Kormányzati. megbízás nélkül. „Funkciója" abban állt, hogy saját személyében garantálta a királynak a vár fölötti uralmat. Ehhez természetesen nem kellett a várban tartózkodnia, elegendő volt, ha megbízható helyettest, „alvámagyot" (vicecastellanus) állít maga helyett. Legtöbbször bizonyára ez is történt, hisjgn a várnagy politikai és katonai szolgálataira a király és az udvar továbbra is igényt tartett, különösen, amíg az ország pacifikálása be nem fejeződött. Előfordult, hogy a harcok során a várnagy szolgálataival további várak várnagyságát (castellanatus) érdemelte ki, és az ország különböző tájain egyszerre viselt várnagyi tisztséget. Szélsőséges, de jellemző példaként utalhatunk Gutkeled Amadé fia Miklós, a későbbi szlavón bán (1323—1325) esetére, aki 1317-ben bácsi és baranyai ispánként és szekcsői (Baranya m.) várnagyként vett részt Komárom vára visszafoglalásában és Sopron megye pacifikálásában, 7 3 Fiigedi 1977. 81. 47 kk, 68 kk. 74 1323: DF 257.970; 1328: DF 257.972, vö. F. VIII/7. 209. Az utóbbi oklevélben 29 világi országnagy szerepel, közülük 9 kifejezetten mint comes, 9 pedig mint castellanus. - Szórványos adatok a Károly Róbert-kori várnagyok honor-birtoklására: (Tamási várra 1339 eló'ttre) Radvánszky Béla: A Héderváry család oklevéltára. I. Bp. 1909.53; 1343: AO IV. 328 (Kórógy várra).
