Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
898 ENGEL PÁL falvait és bevételeit, és hasonló tartalmú okleveleket ismerünk Borbála királynétól is.6 9 A familiáris tehát a maga módján szintén honorbirtokos volt, és urától „pro honore" bírta annak birtokait.70 A különbség abban volt, hogy a báró honoijának korlátlan haszonélvezője volt, embereinek pedig a jövedelemből csak részt engedett át. Egy „kvázi-hűbéri piramissal" állunk tehát szemben, amely a sajátos magyar viszonyoknak megfelelően ilvány, távoli hasonlóságot mutat a nyugati feudalizmus hűbéri láncával. Az előzőkben a honor intézményét vettük közelről szemügyre, és végigkísértük urának, a bárónak az útját a királyi tanács döntésétől a honor igazgatásáig. Nem titkoltuk el azt a benyomásunkat, hogy az intézmény, amelyet vizsgáltunk, az Árpádok korából szállt örökségként az Anjoukra, s hogy szerintünk a 14. századi honor a 13. századi várispánságoknak volt egyenes leszármazottja. Találunk azonban a Ket időszak között szemmel látható különbségeket is, amelyek a kutatást régóta arra indították, hogy az Anjouk korának politikai rendszerében az előző korhoz képest minőségileg újat lásson. Az újat mindenekelőtt három intézmény jelentette, amelyek mindegyike az 1250 és 1320 közötti időben tűnt fel és terjedt el: a nemesi megyerién a szolgabírákkal, az, щ típusú várak, és a várnagyok. Az első tulajdonképpen kívül esik vizsgálódásunk körén, és kizárólag az ispáni tiszt alkotóelemeként érdekel bennünket, a másik kettő ellenben nagyon is lényeges tárgyunk szempontjából, mint azt már eddig is volt alkalom tapasztalni. A továbbiakban ezért elsősorban azt kell tanulmányoznunk, hogyan alakult a 14. században vár és ispánság viszonya, és milyen kapcsolatban állt ezekkel a várnagyság intézménye. E kérdések valójában, mint látni fogjuk, az Anjouk kormányzati rendszerének alapelveit érintik. Mindjárt elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ez a viszony most merőben más volt, mjn-t korábban. Az Árpád-kor első szakaszában vár, megye és ispánság szoros kötelékben egyesültek: az ország bírói kerületekre, megyékre (provincia) oszlott, amelyek élén egy-egy vár (castrum) állt. A várhoz tartozó népek és földek ura a király által kinevezett ispán (comes) volt aki egyben a vár provinciájának, a megyének bírói tisztét is ellátta. Az ispán tiszte, a comitatus ('ispánság') tehát felölelte és magában egyesítette mind az ispáni joghatóság területi határát^ a 'megyét' (amelyet éppen ezért szintén comitatus-пак volt szokás nevezni),-í^iaíl__az ispáni vár földjeinek többé-kevésbé szétszórt tartományát (amelyek összességére, mint láttuk, ugyancsak alkalmazták a comitatus megjelölést).71 69 1422: Dl. 72.606 (az özvegy a bordézsmát tartja fenn magának); 1425: Dl. 68.977 (Ajnácskő vár „adománya" Berzevici Pohárnok Istvánnak; a királyné által fenntartott jövedelmek: teuch, welde, birsat vnd steur). 70 1427: Dl. 89.880 (Keselyűké' vámagya urától, Jolsvai Györgytó'l pro honore bírja a várat); 1435 : Dl. 67.790 (Borbála királyné Necpáli Lászlónak adja pro honore a budetini uradalmat). 11 Az Árpád-kori megye korszerű modelljét Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 203-204 dolgozta ki. Ehhez tökéletesen illeszkedik a források 1300 körüli terminológiája, figyelembe véve a comitatus újabb keletű, háromféle jelentését. II. Az ország kormányzása 5.
