Századok – 1982

Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V

890 ENGEL PÁL vámosával, valamint a nemesekkel és más rendű emberekkel, úgyszintén az összes királyi falunaggyal és jobbágyokkal, hogy az ispánságot a mondott vár várnagyságával együtt (ipsum comitatum cum castellanatu dicti castri) kegyének meghagyása mellett elvette „László úrtól", és Himfi Benedek mesternek adta honor gyanánt (duximus pro honore conferendos). Utasította a címzetteket, hogy a honorokból távozzanak (exeatis de honoribus prenotatis), és azokat teljes joggal adják át Himfinek vagy embereinek, a királyi népeket pedig felszólította, hogy szolgáltatásaikat híven teljesítsék neki.35 Más hasonló oklevelek ezzel szemben kizárólag a honor átruházásával kapcsolatosak. így 1375-ben Lajos arról értesítette Lackfi Imre nádort, hogy „Trencsén várát a hozzá tartozó többi várral és valamennyi tartozékával" Bebek György királynéi tárnokmesternek adta honorba (duximus pro honore committenda), kivéve a magának fenntartott Trencsén, Bellus és Leva városokat, és utasította a nádort, hogy „kezét a várakból kivonva" adja át azokat az új birtokosnak.36

Elég valószínű, hogy ajyirakkafegyütt járt a trencséni ispáni tiszt átruházása is, erről azonban az oklevél nem tett említést. Előfordult, hogy a király nem ispánságot adományozott el honor gyanánt, hanem csupán egyetlen várat és uradalmát. Ezzel kapcsolatos parancslevél is maradt ránk kettő: 1352-ben Somlyó (Veszprém m.) vár királyi népeit szólította fel Lajos király, hogy Himfi Benedek mesternek, udvara lovagjának engedelmeskedjenek, mivel a várat neki adományozta honiként (pro honore)-, 1381-ben pedig Czudar György királyi udvarmesternek és szepesi ispánnak adván ugyanilyen címen a Sáros megyei Szakalya várat, ennek jobbágyaihoz fordult hasonló paranccsal.3 7 3. A tárók^ elnyervén kinevezésüket, elfoglalták azt a kisebb vagy nagyobb honort, amelyet az uralkodó kegye juttatott nekik. IJogy egy-egy bárói honor miből állhatott, az többé-kevésbé kitűnik az eddigi példákból is: egy vagy több várból és a hozzájuk tartozó birtokok jövedelméből. Hogy az élete mint folyt, arról már csak szerencsés véletlen folytán vagyunk képesek valami keveset megtudni. A honor, lényegét tekintve, nagybirtok vagy nagybirtokok együttese volt. A 14—15. századból ránk maradt iratanyag viszont nem kelt az utókorban olyan benyomást, mintha a magyarországi uradalmak gazdálkodása és irányítási módja különösen fejlett lett volna. Különösen nem, ha Európa más tájaival hasonlítjuk össze. A középkori angol főúri dominiumokon például már a 13. század végétől feltűnnek olyan jellegű gazdasági iratok és elszámolások, aminőkkel bennünket legföljebb a J^—század, örvendeztet majd meg.38 Ezek után különös szerencseként kell elkönyvelnünk, hogy a,iá:.- századból, talán egyetlen ilyen jellegű hazai emlékként, éppen égy nagyobb honor számadástöredéke maradt fenn. Bármily csekély is ez a maradvány, a semminél mégis több, és legalább nyújt némi bepillantást egy magyar honorbirtok hétköznapjaiba. 3 5

F. IX/4. 340, hibás lapszám. 36

F. 1X15. 37= Dl. 41.969. 37

AO V. 632, vö.Engel 1981. 12;F. 1X/5. 486. 38Vö. G. A. Holmes: The estates of the higher nobility in fourteenth-century England. Cambridge 1957. 85-120.