Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
HONOR, VÄR, ISPÁNSÁG 887 A honorok átadása esetükben 1356 március legvégén és április első napjaiban mehetett végbe. Erdélyben április 6-án még a távozó Kont Miklóst helyettese, István alvajda adott ki oklevelet, és április 3-án Vas megyében is még Lackfi András alispánja volt hivatalban. Egy április 6-i méltóságsor azonban már az új kormány tagjait nevezi meg, és Kont Miklós nádor emberei [Farkasfalvi] Frank fiai, Mihály és Jakab mesterek3 akiket alispánjaiként Sáros megye átvételére küldött, a sárosi királyi vár „hűbérét" már március 31-én „ténylegesen" birtokba vették (beneficium ipsius castri actu obtinuissent et habuissent).2 3 Ez az érdekes oklevél különben arról is tudósít, hogy a tisztségváltozások nem csupán a politika „felhőrégióiban", hanem az egyszerű emberek mindennapjaiban is éreztették hatásukat. A sárosi vár henningi népeinek például korántsem volt mindegy, hogy az addigi ispánt, Czudar Pétert, egy akkor még jelentéktelen udvari „ifjút"2 4 vagy pedig a hatalmas Kont Miklóst tekinthetik gazdájuknak. Mihelyt ugyanis meghallották, hogy Sáros vár „hűbére" gazdát cserélt (audita permutatione beneficii castri Sarus), nem vesztegették az időt, hanem az új protektorban bízva elszántották a szomszéd nagybirtokos Tarkőiek veresalmai szántóföldjeit. 2. Valószínű, hogy a legtöbb esetben a honorok átadása is az írásbeliség mellőzésével történt. Feltevésünk szerint a leváltott báró értesítette helyetteseit, hogy a gondjukra bízott várakat ki kell üríteniük, az utód pedig kiküldte saját embereit azok átvételére. Emellett azonban már igen korán előfordult „modernebb" ügyintézés is: maga a király utasította írásban az érdekelteket, hogy a jövőben az új tisztségviselőnek engedelmeskedjenek. Az Anjou-korból mindössze néhány ilyen tartalmú parancslevél maradt fenn, a legkorábbi 1328-ból.2 5 Gyér számukból magában véve nem következnék, hogy ez az oklevéltípus eredetileg is ritka volt, hiszen minden bizonnyal a ránk maradt néhány levéltárban is sokat selejteztek ki belőlük. Feltűnő azonban, hogy e mandátumoknak évtizedek elteltével sem alakult ki egységes formulájuk. Azt mondhatnók, ahány megmaradt, anrtyiféle szövegezésű található közöttük. Ha a változatos megfogalmazástól eltekintünk, tartalmukat tekintve a parancsokban kétféle rendelkezés fordult elő, megfelelően a honor már említett kettős természetének. Egyfelől az uralkodó magának a honornak — vagyis a királyi birtokoknak, váraknak - az átadása iránt intézkedik, másfelől a tisztségviselő joghatósága alá rendelt nemeseket szólítja fel engedelmességre. Van oklevél, amelyikben az egyik, van, amelyikben a másik rendelkezéssel találkozunk, és előfordul a kettő együtt is. Az ispáni megbízatás természetét illetően különösen tanulságos az e nemben legrégibb parancslevél, ümelyet Károly Róbert 1328. október 9-én intézett Pozsonyból Ung megye „valamennyi nemeséhez és 23 1356. IV. 6: Dl. 50.336; IV. 3: Dl. 100.066; III. 31: Dl. 64.677. A inéltóságsor: F. IX/7. 141. 2 4 Czudar sárosi ispánságára 1355: Dl. 64 049; au le iuvenis 1356: AO VI. 493, e fogalom értelmére Kurcz 82-90, aki „apródnak" fordítja. Ez véleményem szerint a panulus-ívdk felel meg, míg a iuvenis = ifjú (a Sciilagli-szójegyzék szerint is :ifiw, nr. 240). 2 5 DL 31.214, vö. TT 1900. 394.
