Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
888 ENGEL PÁL minden rendű és rangú lakosához" (universis nobilibus et aliis atiuscumque status et conditionis hominibus in comitatu de Vngh existentibus). Ebben tudomásukra hozta, hogy az ispánságot az ország honoija gyanánt minden jogaival egyetemben [Druget] János mester óbudai várnagynak adományozván hűsége és szolgálatai fejében (consideratis suis fidelitatibus et. . . serviciis. . . dictum comitatum tamquam regni nostri honorem sibi cum omnibus iuribus suis conferendo), őt bírájukká és maga helyett elöljárójukká tette meg ( vobis in iudicem et vice nostre persone in precessorem commiserimus et duxerimus statuendum), és utasította őket, hogy őt vagy oklevele felmutatóját tisztességgel fogadva neki mindenben engedelmeskedjenek.2 6 Az oklevél azért tanulságos, mert nem remélt világossággal határozza meg a 14. századi ispáni tiszt két összetevőjét: a hatalmat és a funkciót. Lényegét tekintve a király levele az utóbbinak átadásáról tudósítja a megye lakosait: Druget János az ő személyében „elöljárójuk" és „bírájuk" lett". Az ispán tisztjével kapcsolatban egyedül ez a tény vonatkozott közvetlenül a megye népére. A többi csak annyiban, hogy a kinevezés a honor átruházásának (conferendo) volt a folyománya. Ez utóbbi azonban már a királyság belső ügye volt: az uralkodó „főpapjai és bárói tanácsából" Drugetnek adományozta az ungi comitatust „az ország honorja gyanánt". Ez képviselte a tiszttel járó hatalmat. Észre kell vennünk, hogy amit vizsgáltunk, nem más, mint „nemesi megye" és „királyi megye" sajátos egysége. Amit a szakirodalom a megye mint intézmény fejlődésének két különböző. idoBen egymást követő stádiumaként szokott számon tartani, itt egyazon intézmény két arcaként áll előttünk, a 14. századra jellemző szoros egységben.2 7 Más forrásokból meg tudjuk állapítani ennek az egységnek a természetét és elemeinek egymáshoz való viszonyát is. A .jiemesi" megyére nem kell sok szót vesztegetünk: Ung „provincia" volt ez, a sajátképpeni „megye", vagyis az ispáni joghatóság érvényességi területe, egyértelműen meghúzott határokkal, amelyeknek ősi eredetét Váczy Péter és Györffy György a korábbi állásponttal szemben általános érvénnyel bebizonyították,2 8 s amelyek csekély változásokkal megérték a 20. századot is.29 E határokon_belül szétszórtan, kisebb-nagyobb — de szintén körülhatárolt — darabokban terült el a „királyóüjnegye, azaz a királyi adomány tulajdonképpeni tárgya: az ungi vájjoldjeinek összessége, mint korhoz — a földek meglétéhez — kötött intézmény, egyre zsugorodva az utolsó Árpádok bőkezűségének jóvoltából. Ez volt ama „Ung birtok, vagyis megye" (possessio sive 26 Dl. 31.214 2 7 A megye 1 ^jzázadljormáj áról mint kizárólag nemesi megyéről kimerítően Gábor Gyula: A megyei intézmény alakulása és működése Nagy Lajos alatt. Bp. 1908., továbbá Holub József: Zala megye története a középkorban. 1. Pécs, 1929; 130-137\ Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány-és jogtörténet. Bp., 1946. 124-130. 2 8 Váczy Péter: Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs, 1935. 30-36, és ugyanő: A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok 92 (1958) 335 kk; Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 195-204. Velük szemben ma már tarthatatlan az a sokáig uralkodó nézet, amely a királyi megyében a királyi birtokok „magángazdasági szervezetét" látta (utoljára részletesen Holub József: A királyi vármegyék eredete. Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp., 1938. II. 73-106). 2 9 Ung megye ősi határa nyugaton a Zbugya patak és a Labore volt (1344: fluvius Laborch qui fluvius separat comitatum Zemplen a comitatu Hung, Dl. 32.163), amely a falvakat is kettéosztotta (1337: Sztáray I. 133). Ez a határ a 19. századig csak kis mértékben módosult.
