Századok – 1982
Tanulmányok - Engel Pál: Honor; vár; ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről 880/V
886 ENGEL PÁL Szepes megyék között kell keresnünk. A honor utódlásának kérdésében a királyi tanács -a jelek szerint némi huzavona után — március utolsó hetében hozott döntést. Az új nádor a kormány „erős embere", Kont Miklós erdélyi vajda lett, az Újlaki-család őse. A vajdai méltóság a Lackfi-dinasztia fejének, András királynéi tárnokmesternek, az addigi vasi és soproni ispánnak jutott. Az utóbbi két megyét váraival együtt az üj nádor kapta meg, övé lett ezen felül Gilétfi nádor hagyatékából Trencsén ispánsága, továbbá Sáros, Szepes, Bihar és talán Nyitra megyék honorja. Az addigi sárosi ispánt és várnagyot, Czudar Péter mestert a diósgyőri várnagysággal kárpótolták. Kont nádornak viszont új és terjedelmes honorja fejében le kellett mondania a székelyek ispánságáról, amelyet testvére, Lökös pohárnokmester tartott kézben, és Lökös utóda a volt nádor fia, Gilétfi János nógrádi ispán lett. A tanács egyúttal egy másik fontos ügyben is döntést hozott: leváltotta Alsólendvai Miklóst a szlavón bánságról, és a helyét Paksi Leusták somogyi ispánnal töltötte be. Paksi lett Fejér és Tolna ispánja is, amely megyék feltételezésünk szerint az elhalt nádor honorjához tartoztak.20 Arról nincs tudomásunk, hogy a szlavón bánság élén mi váltotta ki a személycserét. Alkalmasint a „befeketítés", amit a halálesetek mellett a hatalmi mechanizmus másik fő rugójának kell tekintenünk. 1356 tavaszán küszöbön állt a Velence ellen indítandó háború, s ebben a bánra természetesen kulcsszerep várt. Lehet, hogy Miklós bán leváltását politikai „megbízhatatlansága" idézte elő. Úgy hisszük, akadtak a tanácsban olyanok, akik emlékeztették társaikat a bán tisztázatlan szerepére az 1346. évi dicstelen zárai hadjáratban, amikor is Miklóst ellenfelei Velence bérencének híresztelték, árulással vádolták, és akkor is — akárcsak most — elérték, hogy a király visszahívta a báni tisztről.2 1 A királyi tanács ülését követően az új bárók birtokba vették honorjaikat. Szétküldték embereiket, hogy a várakat és tartozékaikat vegyék át a részükre az előző birtokostól, majd ha a szükség úgy kívánta, maguk is a helyszínre utaztak. Érdemes megjegyezni, hogy a j^árak és honorok átadása az Anjou-kor folyamán mindvégig zökkenő k nélkül történt, legalábbis nincs tudomásunk egyetlen esetről sem, amikor a honor ura ellene szegült volna a tanács akaratának. Ez azt mutatja, hogy a kormány a középkor viszonyaihoz képest figyelemre méltó autoritással rendelkezett.22 20 Vö. Wertner 6, 27, 164, 170, 177; Sárosra 1355: DI. 64.049, 1356: Dl. 87.316; Szepcsre 1354: DF 263.084, 1357: Dl. 39.671; Biharra 1362: DF 278.594; Nógrádra 1355: Dl 64.675; a székely ispánságra 1355: ZW. II. 110, 1358: AO VII. 113; Diósgyőrre 1356: AO VI. 495; végal az alábbi méltóságsorokat: 1356. III. 12: Házi 1/1. 109; 1356: III. 21: AO VI. 439; 1356. IV. 6: F. IX/7. 141. Az első kettő szerint a nádorság üresedésben van. 21 A bán árulásának kérdéséről Baumgarten Ferencz: Forrástanulmányok Nagy Lajos és Velencze viszoayfl t"rifn pt éhez. Száza dak 36 (1902) 11 kk. Leváltására nyomban az 1346. júl. 1-i ütközet után sor került, mert utódjának, Szécsi Miklósnak a helye (a sárosi és szepesi ispánság) már 15-én be volt töltve (F. IX/1. 364). A hatalomért való tülekedés egy másik, biztosan ismert esete: Kont Miklós nádor (1366-ban) „befeketítette" és száműzetésbe küldte Kanizsai István zágrábi püspököt, Szlavónia helytartóját: F. IX/4. 576. 22 Egyetlen ide vonható esetről tudunk: Szécsi András erdélyi püspök 1349-ben vonakodott a királyt bebocsátani egyik várába, ami azonnali megtorlást vont maga után (F'ügedi 1977. 87). Semmi jel sem mutat arra, hogy Lajos alatt a bárók hatalma a királlyal szemben tért hódított volna (erre a véleményre 1. pl. Magyarország története. 1. k. 2. kiad. Bp., 1967. 109.)
