Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 873 Bulgária külpolitikai helyzetének az alakulása adja meg a kulcsát mindennek, ami Vladimir uralmának négy esztendeje alatt történt, rávilágítva a valós fejedelmi intenciókra. 891-ben meghalt V. István pápa. s Rómában Formosus (891—896) lépett örökébe. A bulgáriai latin misszió egykori vezetőjének pápává választása, korábbi kapcsolatai Cirillel és Methoddal, valamint tanítványaikkal, ismét előtérbe helyezték a pápai kúria érdeklődését a szláv írásbeliség és a „quaestio bulgarica'' iránt. De nemcsak a pápai kúria érdeklődött újfent Bulgária iránt. 892 szeptemberében Arnulf (887—899) keleti frank király követsége érkezett Vladimírhoz, felajánlva neki a korábbi bolgár—frank jó viszony helyreállítását.153 valamint arra kérte a bolgár fejedelmet. hogy a Szvatopluk morva fejedelem elleni háborújának támogatására szüneteltesse a só eladását a morváknak. (Arnulf oldalán a morvák elleni harcban ekkor tűnnek fel először a magyarok!) Arnulf követségének Vladimir udvarában szívélyes fogadtatásban volt része, s csak a következő év májusában tértek vissza a bolgároktól kapott ajándékokkal együtt. Arnulf követségének hátterében ismerős személyiség állott: ugyanaz a Wiching nyitrai püspök, aki Szvatopluk legbizalmasabb tanácsadójaként Method és tanítványai, valamint a szláv liturgia legádázabb ellenségének bizonyult, ám amikor a morva fejedelem konfliktusba keveredett Arnulf német királlyal, megszökött Moráviából, és a keleti frank uralkodó szolgálatába állt, hosszú éveken át annak kancellárjaként működve.154 Márpedig az a bolgár-frank szövetség, amelynek hátterében Wiching állt, nem túl sok jót sejtetett a Moráviából elüldözött Method-tanítványok számára Bulgáriában. A szövetség éle elsősorban természetesen a morvák ellen irányult, azonban rávilágít Vladimír bolgár fejedelem megváltozott külpolitikai orientációjára. Vladimir — Borisz eredeti elképzeléseit felelevenítve — apjának korábbi nyugatbarát politikáját kívánta folytatni. így uralmának négy esztendeje természetes reakció volt a Borisz uralmának második felében. 870 után érvényesülő egyértelmű Bizánc melletti elkötelezettséggel szemben, s az sokkalta inkább a Bizánc-ellenes, mint a keresztényellenes reakció ideje. A keresztényellenesség nem a fejedelmi intenciókat, hanem csupán csak a Borisz által 866-ban levert első pogánylázadás után még megmaradt bolgár—török etnikai arisztokráciának. s így csak a bojárok egy szűkebb csoportjának az ideológiáját jelentette. Apja egykori politikájához hasonlóan Vladimir is Bizánccal szakítva kereste részint a keleti frank állam, részint pedig a pápai kúria támogatását. Arnulf, illetve Formosus személyében. Tehát a pogánylázadás csak kísérőjelenség az általános Bizánc-ellenesség felfokozott légkörében, s vele nem is túlzottan nyerte meg a krónikák tükrében a bolgár fejedelem Nyugat tetszését. A görög klérus üldözését Vladimir részéről is sokkalta inkább politika, mint vallási szempontok sugallták: Bizánc küldte őket Bulgáriába . . -155 A 893-as esztendő második felétől azonban teljesen más irányt vett Bulgária belpolitikai fejlődése: hirtelen megnőtt annak a belső ellenzéknek a jelentősége, amely eleve szembeállott Vladimir fejedelem politikai irányvonalával. Ezt az ellenzéket természet-1 s 'Annales Fuldenses, op. cit. р. 480824_з9. - Harimanni Augiensis Chronicon, ed. G. Pcrtz, MGH.SS.V. p. 11033_3 6 . 1 s* И. Дуйчев: Връзки . . . стр. 358, 362-363. 1 "Ibid. op. cit. pp. 362-363.
