Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
872 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD egyszerűen eldugta a szemük elől Kiimentet birodalmának egyik távolabbi sarkába, jórészt még teljesen pogány környezetbe, ahol éppen ezért a görög klérus nem is akadályozhatta munkájában, a bolgár fejedelemtől kapott intenciók teljesítésében. Kiiment munkássága korántsem merült ki a makedóniai pogányság kereszténységre térítésében, vagy a szláv nyelvű liturgia végzésében és a görög egyházatyák munkásságának bolgár szláv nyelvre történő fordításában. Megbízatásának tulajdonképpeni célja jóval messzebb mutatott: neveljen fel a bolgár egyház számára egy olyan szláv nyelvű, hazai klérust,' 4 amelyik majd idővel alkalmas lesz a bizánci misszionáriusok felváltására, s ezáltal a 870-ben Bulgáriának adott egyházi autonómia reális tartalommal való megtöltésére. A Konstantinápolytól kapott autonómia kibontakozását a már tizenöt éve Bulgáriában tartózkodó bizánci misszionáriusok voltak hivatva megakadályozni, s a bizánci befolyást biztosítani, I. Basileos császár számára. — még ha Photios konstantinápolyi pátriárka a 879/80-as konstantinápolyi zsinaton, teljesítve VIII. János pápa feltételét, le is mondott valóban a bulgáriai görög klérusról . . . Ilyen körülmények közepette nem volt cseppet sem irigylésre méltó Kiiment megbízatása, ám ő fényesen megfelelt a beléje helyezett fejedelmi reményeknek. Közel 3500 fiatal bolgár tanítványa készült fel csendben jövendő történelmi hivatására Makedóniában.14 R A bolgár fejedelem, látva Kiiment munkásságának eredményességét, joggal érezhette azt. hogy a bolgár egyházi kérdés végső megoldása, az autonómia sorsajó kezekbe tétetett le, s most már csak idő és türelem kérdése, kivárni azt a történelmi pillanatot, amikor majd Bulgária egyházi és állami életében egyaránt alkalmassá válik a szláv írásbeliség bevezetésére. Ezért Borisz 889-ben úgy döntött, hogy ezt a pillanatot nem a fejedelmi trón magasán, hanem szerzetesi magányának csendjében fogja kivárni. Lemondott a trónról, és szerzetesként monostorba vonult, a fejedelmi hatalmat pedig idősebb fiának, Vladimírnak adta át.' 49 Borisz számításaiba azonban súlyos hiba csúszott,15 0 s a bel- és külpolitikai helyzet alakulása egyaránt végveszéllyel, a teljes megsemmisüléssel fenyegette egész életművét. Vladimir nem váltotta be az uralmához fűződött reményeket, mindenben apja ellentétének bizonyult, életmódjában csakúgy, mint politikai beállítottságában. Mivel életének nagy részét pogányságban töltötte el, abban is nevelkedett, jóllehet névleg keresztény volt. mégis az apja uralma alatt csendben meghúzódó pogány bolgár—török bojár-ellenzék benne látta a régi rend visszaállításának utolsó nagy lehetőségét. Vladimir egyszerű eszköz volt a kezükben: kitört Bulgáriában a második pogánylázadás,151 amelyhez a bátorítást a fejedelemnek a görög klérus elleni intézkedései (pl. István érsek bebörtönzése) nyújtották.15 2 Pedig a bolgár fejedelem, Vladimir szándékai egészen mások voltak, mint a pogányság látványos visszaállítása Bulgáriában! 1 4, ű. Obolensky, op. cit. p. 96. 14 8 Vita Gementis, op. cit. cap. XVI. 57. ""Annales Einsidlenses, ed. G. Pertz, MGH, SS. III., p. 140. - Reginonis Chronicon, ed. G. Pertz, MGH. SS. I., p. 580. 150 D. Obolensky. op. cit. pp. 96-97. 1 s 1 Reginonis Chronicon, op. cit. p. 580. Ann. Einsidlenses, op. cit. p. 140. ,S2 A. P. Vlasto, op. cit. pp. 167-168.
