Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
862 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD napirendről, a küzdelmet Róma nem volt hajlandó továbbra sem feladni. Az elszenvedett kudarc azonban óvatosságra intette: a bolgárok bebizonyították, hogy nagyobb körültekintés és figyelem szükséges az újonnan kereszténységre tért fiatal szláv államok irányában, ha Róma meg is óhajtja tartani őket közvetlen jurisdictiója alatt. Úgy tűnik, II. Hadrian pápa pontifikátusát teljesen ez az egyetlen cél töltötte ki: minden döntésében a bolgár kérdés szempontjai domináltak.94 A bolgárok újbóli, végleges Bizánc felé fordulása a legnagyobb mértékben meghatározta a pápai kúria viszonyát nemcsak Bulgária, hanem a többi szláv népek, elsősorban Morávia és Pannónia szlávjainak. Cirill és Method munkásságának a vonatkozásában is. Sőt, éppen ez volt Róma válasza Konstantinápolyik Bulgáriáért. Az egyetemes kereszténység közös szempontjai a skizma felszámolása után ismét háttérbe szorultak, mivel a skizmát kiváltó igazi okok, vagyis Bulgária hovatartozása mindkét félnél, Rómánál csakúgy, mint Konstantinápoly pátriárkátusánál, ismét felszínre hozta a köztük fennálló partikuláris érdekellentéteiket. Moráviában ezalatt a bizánci érdekek bizonyos mértékű térvesztése figyelhető meg, legalábbis egyházi téren. A bizánci egyházi és politikai misszió vezetőinek Rómába rendelése, majd megérkezésük nem csupán tevékenységük legmagasabb egyházi fórumról történő elismerését jelentette a morvák között, hanem egyúttal a római jurisdictió alá helyezésüket és Konstantinápolytól való eltávolodásukat is! A szaloniki testvérpár a pápa, II. Hadrián előtt tökéletesen tisztázták magukat, és misszionáriusi munkásságuk, Moráviában alkalmazott módszereik legteljesebb elismerésre találtak Rómában. Igaz, hogy még III. Miklós és Photios pátriárka küldte őket, sőt Photios legközvetlenebb munkatársai közé tartoztak, azonban Róma és Konstantinápoly viszályába nem óhajtottak beleszólni, és Rómába jövetelükkel fényes bizonyságát nyújtották Róma primátusa iránti tiszteletüknek. Konstantin-Cirill 869. február 14-én Rómában meghalt, közvetlenül halála előtt vette csak fel a szerzetesi habitussal együtt a Kyrillos nevet. Ilyen körülmények között érkezett Rómába a bolgárok legújabb Bizánc felé fordulásának híre. II. Hadrián pápa nem habozott kihasználni a lehetőséget: azonnal döntött. Itt volt kéznél a görög misszionárius, Method személye, akinek Róma iránti hűségéről módjában állott éppen most meggyőződnie. A terv egyszerű, mégis grandiózus volt: az ő személyén és munkásságán keresztül kell bebizonyítania Rómának, hogy a szláv népek olyan hatalmas jelentőségű kiváltságokat kaphatnak az Apostoli Szentszéktől, amelyeket Bizánctól sohasem remélhettek volna. Ez a kiváló eszköz pedig nem más, mint a szláv nyelv egyházi használatának engedélyezése volt! Bizánc nem véletlenül csak a távoli morváknál egyezett bele használatába, azonban a közvetlenül szomszédos Bulgáriában hallani sem óhajtott róla. Ez annál furcsább volt, mivel Cirill és Method nem a morvák nyelvén, hanem a Thesszaloniké környéki szlávok dialektusában beszéltek, erre a nyelvre fordították le liturgikus könyveiket. Ez viszont nem volt egyéb, mint a Thesszaloniké fölött néhány kilométerrel húzódó bizánci-bolgár határ túloldalán is beszélt óbolgár vagy bolgár-szláv nyelvnek az irodalmi változata. A Bulgáriát 870 után elárasztó görög klérus azonban nem alkalmazta misszionáriusi munkájában ezt a bolgár nyelvet, hanem csakis a görögöt, hiszen megfelelő emberei sem voltak hozzá! Vagyis ismét bebizonyosodott, hogy a Bizánc szomszédságában lévő Bulgária nem számíthat a távolabbi Moráviához hasonló liberális elbánásra. Ilyen körülmények között a Bulgáriának biztosított egyházi autonómia '"F. Dvornik: Les Slaves, op. cit. p. 214.
