Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
860 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD Ignatiost és a pápai legátusokat, hogy ez az egyetemes egyház öt pátriárkátusát képviselő, szűkebb körű testület fogadhassa és meghallgathassa az időközben Bulgáriából megérkezett küldöttséget. A bolgár fejedelem, Borisz küldöttsége útján a következő kérdést intézte a pátriárkátusok képviselőihez: Bulgáriának Róma vagy Konstantinápoly joghatósága alá kell-e tartoznia? A hatás ezek elhangzása után döbbenetes volt: a bizánci diplomácia mesteri módon készítette elő, rendezte meg és időzítette a bolgár küldöttség megjelenését és kérdésfeltevését a bolgárok jurisdictiójára vonatkozóan, hiszen mindez már eldöntött ténynek számított, és nem képezte vita tárgyát! Bulgáriában már 866 óta működött a latin misszió Formosus vezetésével, s Bulgária Illyricum ősi tradícióit folytatva, három éve már Róma joghatósága alá tartozott. 866-ban még I. Miklós pápa ígéretet tett a bolgár egyházi hierarchia kánonjogi perspektíváira vonatkozóan, ám a bolgár érsekség felállítására tett ígéretét sem ő, sem utóda, II. Hadrián pápa sem teljesítette. Borisz jelöltjeit, köztük első helyen magát Formosust is, egymás után mind visszautasította, mivel Bulgáriát még missziós területnek tekintve nem látta eléggé érettnek a bolgár egyház helyzetét állandó hierarchia felállítására. A hosszú várakozást végül is a bolgár fejedelem megelégelte, elfogyott a türelme, s régi vágyának, az autonóm bolgár egyházszervezetnek a megvalósítása érdekében ismét Bizánc felé közeledett. Kapóra jött neki az éppen erre az időszakra összehívott egyetemes zsinat: döntsön az egyetemes egyház Bulgária ügyében. A pápai legátusokat, akik eddig mindenben a legteljesebb sikert könyvelhették el a zsinat időtartama alatt, teljesen váratlanul érte a bolgárok kérdése, s mivel mást nemigen tudtak tenni, megtagadták ennek a „rendkívüli ülésnek" az érvényességét és az illetékességét:87 a zsinatot a szakadás megszüntetésére hívták össze, azt fel is számolta, de a keletieket senki sem jogosíthatja fel arra, hogy ezután Róma jogairól döntsenek Bulgária egyházi jurisdictiójának kérdésében. A keleti pátriárkátusok számára Róma a fellebbviteli fórum és nem fordítva! A vita során két tábor alakult ki : az egyik oldalon Ignatios és a keleti pátriárkátusok képviselői, míg a másik oldalon teljesen magukra maradva a pápai legátusok. Mindkét szárny egyaránt a történelmi precedensre hivatkozott. A latinok arra, hogy Bulgária Illyricum egyházi dioecézisének részeként a római jurisdictio alá tartozik, míg a keletiek azzal érveltek, hogy a bolgár állam egykori bizánci területeken jött létre, ezért Konstantinápoly joghatósága alá kell tartoznia. A pápai legátusok hiába hangsúlyozták, hogy más dolog egy terület egyházi hovatartozása, és megint csak egészen más dolog ugyanazon terület állami beosztása, tiltakozásukat nem vették figyelembe, s Bulgáriát a keletiek Bizánc jurisdictiója alá, Konstantinápoly pátriárkátusának felügyelete alá helyezték. Az természetesen a kérdésnek csak az egyik oldala, hogy más döntést nem is igen lehetett várni az arab hódítás óta Bizánc jóindulatára rendkívüli mértékben ráutalt alexandriai, antiochiai és jeruzsálemi pátriárkátusok képviselőitől.88 Azonban az is hozzátartozik az igazság másik oldalához, hogy Bulgária területének csak egy része képezte valaha részét Kelet-Illyricumnak és tartozott a római jurisdictio alá, míg Thrákia a konstantinápolyi pátriárkátus létezése óta mindig is Bizánc egyházának jogkörébe tartozott. Tehát a Bulgária jurisdictióját eldönteni hivatott határozat mindkét fél egyaránt jogos, ám egyr 8 7 Anastasius Bibliothecarius, MGH, Ер. VIII. pp. 41116 -4152 6 Ep-9. 8 'F. Dvomik: Les Slaves... op. cit. pp. 205-206.
