Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 859 szetesen I. Miklós pápa egyházpolitikájának a megerősítését láthatták: maguk a bizánciak utasítják el Photiost, és fogadják el a 863-as lateráni zsinat végzéseinek megfelelően a „törvénytelenül" letett pátriárkát, Ignatiost. Az igazi okok, amelyek mindezt eredményezték, Róma előtt ismeretlenek maradtak.8 6 Annak érdekében, hogy a bekövetkezett változások a konstantinápolyi pátriárkái szék, illetve a Konstantinápoly és Róma közt fennálló skizma ügyében végleges egyházjogi szentesítést is nyerjenek, egy újabb, most már azonban egyetemes zsinat összehívására kapott meghívást az új pápa, II. Hadrián. III. 1. A Photios-féle skizma felszámolása és a „quaestio bulgaríca" megoldása a 869/70-es konstantinápolyi VIII. egyetemes zsinaton 869 októberében Konstantinápolyban összeült az egyetemes egyház keleti és nyugati részei között fennálló szakadás felszámolására összehívott VIII. egyetemes zsinat. Ezt a szakadást ugyan Photios robbantotta ki 867-ben I. Miklós letételével, azonban a 867-es konstantinápolyi zsinat aktáit a többi keleti pátriárkátus képviselői is aláírták. Róma és Konstantinápoly viszálya ezáltal Kelet és Nyugat egyházrészeinek szakadásává mélyült el, a legfontosabb kiváltó oka pedig Bulgária (Illyricum) egyházi jurisdictiójának kérdése volt. Photios lemondatása és császári parancsra történt száműzetése, valamint Ignatios visszahelyezése a konstantinápolyi pátriárkái trónra csupán a nemrég bekövetkezett véres trónváltozás következménye volt Bizáncban, azonban egyházjogilag még nem oldott meg semmit sem. Az egész keresztény Kelet újbóli vélemény-nyilvánítására volt szükség, s ezen a téren minden a legteljesebben Róma intenciójának megfelelően alakult az 869 októbere és 870 februárja közt lezajlott konstantinápolyi VIII. egyetemes zsinaton.* Az egyházi közösség Róma és Konstantinápoly, illetve Nyugat és Kelet egyházrészei közt a konstantinápolyi pátriárkái szék körüli belső szakadás felszámolásával ismét helyreállt. A keleti pátriárkátusok képviselői a pápai legátusokkal való legteljesebb egyetértésben elhatárolták magukat Photiostól, akit a zsinat is letett és exkommunikált, a korábbi törvényes pátriárkát, Ignatiost pedig megerősítették a konstantinápolyi pátriárkái székhez fűződő jogaiban. A zsinat teljes mértékben I. Miklós pápa szellemében járt el: a 863-as lateráni zsinat döntéseinek megfelelően foglalt állást a konstantinápolyi pátriárkátus belső szakadásának kérdésében. Mindez Róma teljes győzelmét jelentette: sikerült a zsinaton a Photios-féle skizmát teljesen felszámolni, s az egyetemes egyház egységét helyreállítani. 870 február végén a zsinat aktáinak az aláírásával Konstantinápolyban a VIII. egyetemes zsinat bezárta üléseit. Három nap múlva, 870. március 4-re azonban váratlanul császári rendelettel rendkívüli ülésre ismét összehívták a zsinat bezárása után a keleti pátriárkátusok képviselőit, valamint a hatalmát nemrégiben visszanyert és Róma által is kánonilag megerősített 86 F. Dvornik: Photios, Nicholas I and Hadrian II. op. cit. pp. 45 -46. *A 869/70-es konstantinápolyi egyetemes zsinat csak nyugati felfogás szerint számít egyetemesnek. Az ortodoxia azonban mindmáig csak az első hét egyetemes zsinatot tekinti egyetemes jellegűnek. A kérdés bővebb irodalmát 1.: C. Papoulidis (Thesszaloniki), La place de Г empereur à Byzance pendant les conciles ocuméniques. Byzantina, 1971. pp. 123-133.
