Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
854 MAGYAR ISTVÁN LÉNÁRD I. Miklós pápa készségesen meghallgatta Borisz kérdéseit, amelyekből értesült a neophyta bolgárok igazi problémáiról a kereszténység felvételét követően, s nem tartotta méltóságán alulinak, hogy kérdezője mentalitásához teljes mértékben alkalmazkodva részletesen meg is válaszolja azokat. Ráadásul mindezt egy nagyon szépen érthető középkori egyházi latinsággal megírt válaszlevélben küldte el Bulgáriába, s így mindenben a legkiválóbb pedagógiai érzékről tett tanúságot, a legteljesebb mértékben eltérően Photios pátriárka kioktató hangnemétől és egész mentalitásától. Borisz kérdései és problémái megválaszolatlanok maradtak Konstantinápoly által 855-ben, 866 novemberében viszont mindezekre részletes választ kapott Rómától I. Miklós pápa „Responsa"-iból. Ezek a bolgár valóság diktálta reális problémák voltak, s rendkívül éles megvilágításban tárják elénk Bulgária helyzetét a kereszténység felvételét követően. Ekkor egy olyan nagyságrendű küzdelem kezdődött el Bulgária egyházi jurisdictiójának kérdésében, amely a továbbiak során az egyetemes kereszténység ügyévé válva, Róma és Konstantinápoly részegyházainak szakadását mélyítette el, a tárgya pedig Kelet-Európa újonnan kereszténységre tért népei: a bolgárok és azt kiegészítőlég a morvák voltak.60 A bolgár kán Rómától azonban jóval többet kapott, mint amit kért: nem csupán problémáinak a megválaszolását, hanem misszionáriusokat is Bulgária számára, akikkel többek közt elküldte a ,,Responsa"-kat, valamint liturgikus és jogi könyveket.6 1 Borisz misszionáriusokat nem Rómától várt ugyanis, hanem Regensburgból,6 2 Német Lajostól, hogy a keleti frank klérus a jelenlétével Bulgáriában garanciát jelentsen szükség esetén a bolgárok politikai megsegítésére is Bizánccal szemben! I. Miklós pápa joggal tartott attól, hogy a keresztség felvételét közvetlenül megelőző időszak terveihez visszatérve Borisz a frank klérust fogja Bulgáriába meghívni a bizánci felváltására. Köztudott volt 862 óta, a keleti frankok érdeklődése is Bulgária irányában. Éppen ezért indította útnak késedelem nélkül Bulgáriába a pápai missziót Formosus portói püspök vezetésével,6 3 s I. Miklósnak Borisz kérdéseire adott válaszával, a „Responsa"-val. A pápai legátusok éppen idejében érkeztek meg, sikerült megelőzniök a frankokat, s ezáltal biztosítaniok a közvetlen római jurisdictiót Bulgáriában. Borisz kiutasította a bizánci klérust, és udvariasabb formában bár, de hasonló sorsra jutott a nem sokkal később Hermanrich passaui püspök vezetésével megérkezett frank misszió is: dolgavégezetlenül távozni kényszerült Bulgáriából.64 lllyricum keleti része, amelyik a bolgár állam kereteibe tartozott, tehát visszatért annyi idő után ismét Róma joghatósága alá, méghozzá közvetlenül, a Bulgáriába küldött pápai misszió tevékenysége által, a frank klérus közreműködésének a kikapcsolásával. Ilyen sikert a pápai diplomácia a képrombolás és lllyricum elszakítása óta még egyszer sem könyvelhetett el a maga számára! Úgy tűnhetett Róma számára, hogy az elért „eredmények" saját szempontjából feltétlenül és egyértelműen sikereket takarnak . . . A pápai diplomácia ezen lépése megfosztotta ugyan Bulgáriát hosszabb távon a keleti frankok politikai támogatásától, viszont rövidebb távon megmenekült Borisz attól 60/. Dujtev: Au lendemain ... op. cit. p. 123. 6 ' Response, op. cit. p. 568 . 61 F. Dvornik: The Photian Schism. Cambridge. 1948. p. 113. 63 Liber Pontificalis, (Anastasius Bibliothec.) op. cit. (Nicolaus papa lcgatos mittit. qui Bulgarorum populum ad fidem convertant) 6 4 Annales Fuldenses, op. cit. (p. 380 ] _s
