Századok – 1982
Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V
A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 849 2. A bolgárok megkeresztelkedésének egyházpolitikai háttere A bolgárok megkeresztelkedése sokrétű, bonyolult és hosszas folyamat végeredménye volt, azonban a gyökerek még mélyebbre nyúlnak vissza. A kereszténység felvétele Bulgáriában szerves részét képezi Illyricum problematikájának.3 3 730 után, a képrombolás kitörésekor a pápaság elítélően viszonyult az ikonoklaszta bizánci törekvésekhez. 751-ben a longobárdok megsemmisítették a Ravennai Exarchátust, bizánci kézen csupán Szicília és Dél-Itália maradt. Ilyen körülmények közt került sor a pápaság és a frankok közeledésére. Mindez viszont Bizánc reakcióját, megtorló intézkedéseit eredményezte Rómával szemben: a pápai birtokok elvételét Szicíliában, Kalábriában, valamint az Illyricumban, s a konstantinápolyi pátriárkátus jusisdictiója alá helyezését, hétszáz esztendei római joghatóság gyakorlása után.34 Róma és Konstantinápoly viszonya az ikonoklaszta kurzus ideiglenes felszámolásával sem rendeződött kielégítő módon, mivel Eiréné császárnő 787-es II. nikaiai egyetemes zsinaton csupán a communiót állította helyre a kereszténység keleti és nyugati egyházrészei között, azonban az egyházi jurisdictio kérdésében Bizánc változatlanul érvényben hagyta a képrombolás „vívmányait": Szicília, Dél-Itália és Illyricum elcsatolását. Márpedig a pápaság ennél jóval többet, merőben mást várt: régi javainak visszaadását, a korábbi hétszáz esztendő joggyakorlatának megfelelő jurisdictiós határok helyreállítását.3 s Nem történt meg a pápai sérelmek orvoslása a képrombolás második fázisának felszámolásával sem az ortodoxia győzelmével 843-ban. Theodora nemcsak a képtisztelet terén, hanem a joghatóság kérdésében is Eiréné módszereit vette át. A következmény persze Róma és Konstantinápoly kapcsolatának a rosszabbodása lett. Csak az alkalom hiányzott még, hogy a feszültség nyílt ellenségeskedéssé fajuljon, ám ez sem késhetett már sokáig. 858-ban Rómában I. Miklós pápa került trónra, s ugyanakkor Bizáncban menesztették a pátriárkái székből Ignatiost. Ignatios még Theodora embere volt, s ezért a régensuralom bukása egyúttal az ő letételét is jelentette. Az új pátriárka már Bardas caesar feltétlen híve, s az ő támogatásával, de csakis Ignatios beleegyezésével, Ignatios szabályos és kánonilag érvényes lemondása után foglalja el a pátriárkái trónt. Az állami támogatás tehát nem hiányzott, mégis volt egy kis szépséghiba megválasztásában: nem volt egyházi személy, hanem laikus ember, diplomata és tudós, korának legműveltebb embere. A választás kánoni volta ellen tehát súlyos kétségeket lehetett felhozni, s Ignatios párthívei ezt nem is késlekedtek kiaknázni. Az ügy felkeltette Róma érdeklődését is. mivel a Photiost felszentelő püspökök az excommunicatió miatt, amellyel őket Ignatios sújtotta, Rómába fellebeztek a pápához. Keleten ugyan volt már eddig is példa arra, hogy laikust „per saltum" emeltek egyházi méltóságba, többek közt ilyen volt Photiosnak a nagybátyja, Tarazios pátriárka is, Eiréné idején,3 6 azonban ezek inkább kivételnek számítottak még Bizáncban is. Keleten nem tartották magukat a szigorú római gyakorlathoz, amely a serdicai zsinat (343) óta 3 3 Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve. Dissertation« Hungaricae ex história Ecclesiae IV. München, 1975. p. 109. 34 Г. Острогорски: HcropHja Визанпф. Стр. 178. 3 5 История Византии, Москва 1967. том 2. стр. 54., 62. 63 36 Ibidem, р. 61.
