Századok – 1982

Tanulmányok - Magyar István Lénárd: „Quaestio bulgarica” (A kereszténység felvétele Bulgáriában) 839/V

A KERESZTÉNYSÉG FELVÉTELE BULGÁRIÁBAN 847 A földrajzilag jóval közelebbi, szomszédos Bulgária esetében Bizánc már egészen más jellegű eszközökhöz nyúlt érdekei biztosítására. A közöttük fennálló kapcsolatok is más jellegűek voltak. A harmincéves békekötés annak lejárta után is még közel két évtizedre biztosította Bizánc és Bulgária közt a békét s a nyugodt belső fejlődés lehetőségét. Ezt a jó viszonyt csupán egyetlen incidens zavarta meg Borisz trónra lépésekor, aki Theodora régensuralmának gyengeségét kihasználva, háborút szándékozott indítani Bizánc ellen. Váratlanul elállva azonban szándékától, újabb békekötésre került sor Bizánc és Bulgária közt 853-ban. Borisz nővére. Mária, aki eddig Bizáncban élt túszként, a békekötés eredményeképpen hazatérhetett Bulgáriába, jelentős előkészítő szerepet vállalva a kereszténység felvételét megelőző időszakban.24 A bolgárok megkeresztelkedése még egy jó évtizedet váratott magára, s maguk a bizánci források is2 5

külpolitikai tényezők eredőjeként tárgyalják. Döntő szerepet játszott benne az a tény, hogy Bulgária a 860—862 közt kialakult, egymással szemben álló két koalíció közül a keleti frankok oldalára állt. Az utóbbi évtized, ill. évtizedek során Bizánccal kialakult békés jó viszony ellenére mégis az azt megelőző kapcsolataik korántsem békés jellege miatt döntöttek a frankbarát orientáció mellett, s utasították el a veszélyesebbnek ítélt bizánci befolyást. Azonban Bizánc számára a keleti frank befolyás alatt álló Bulgária mindenképpen elfogadhatatlan volt. Csak az alkalomra várt. hogy ezt a befolyást gyökerében meghiúsíthassa. Érthető, hogy miért válaszolt tehát Bizánc olyan készségesen Rasztiszláv kérésére: érdekeik a frankok és bolgárok vonatkozásában egymásra találtak. Sőt a frankok befolyásának várható megerősödése Thrákiában. szinte már a főváros falai tövében, igazából Bizáncot nyugtalanították. Ezért a morva misszióval Bulgáriára is feltétlenül nyomást óhajtott gyakorolni.2 6

A konkrét katonai segítségnyújtásra sem kellett a morváknak ezek után sokáig várakozniok. 863. szeptember 3-án Bizánc Sinopénál döntő győzelmet aratott az arabok felett, maga Omár meletinéi emír is elesett. Ettől kezdve döntő fordulat állt be Kisázsiában az arabokkal szemben, s azonnal megnyílt a lehetőség Bizánc számára, hogy katonai erőit átcsoportosítsa a Balkánra.2 7

863 vége 2 4

Theophanes continuatus (ed.: Tlieophanes Continuatus. Ioannes Cameniata. Symeon Magister. Georgius Monachus. Ree. I. Bekker. Bonnae 1838; IV. 13-16: pp. 162д— 1651 Scylitzes-Cedrenus (ed. Georgii Cedrini Compendium Historiarum I—II. ed. Bonn. II. pp. 151 j —153(7); Ioannes Zonaras (ed. Th. Büttner-Webst. Ioannis Zonarae Epitome historiarum libri XIII-XVIII, Corp. Bonn. 1897. pp. 387з-389ю): Pseudo-Simeon (Symeon Magister) - 1. föntebb, pp. 6645-6662- A fentebbi bizánci források nem minden szellemesség, humor és csöndes irónia nélkül ecsetelik Borisz háborús szándékainak feladását: Borisz esetleges gyó'zelme esetén csak egy nó't győzne le, ha pedig Theodora győzne, akkor Boriszt szégyenszemre csak egy nő győzné le. A krónikaírók bájos naivitással művelik ..oknyomozó" történetírásukat, amikor Theodora ezen szellemességének tulajdonítják a bizánci-bolgár jó viszony további alakulását. A bizánci források értékelésére 1.: Genovéva Cankova-Petkova: Contribution au sujet de la conversion des Bulgares au christianisme. Byzantinobulgarica IV. Sofia, 1973. pp. 23-25. 2 5

A bizánci források ezen tekintélyesebb és autentikusabb csoportjába a következő auctorok tartoznak: Georgius Monachus Continuatus (ed. E. Murait, Georgii monachi dicti Hamartoli Chronicon, Petropoli. 1859, V, 3, 16, pp. 732s-7336

), I.eo Grammaticus (ed. Ree. I. Bekker, Bonnae. 1842; Leonis Grammatici chronographia, p. 238, 10-19):Josephus Genesius (ed. red. С. Lanchmann. Genesius, Bonnae, 1834. pp. 85,19-86.7 és 97,12-23): valamint az előbb idézett Pseudo-Symeon Magister. 26 F. Dvomik: Les Légendes, p. 232. 2 Т. Острогорски: Историйа Византийе, Београд 1969. стр. 225.