Századok – 1982

Folyóiratszemle - Bruk; Sz. I.–Kabuzan; V. M.: Oroszország lakosságának növekedése és etnikai összetétele az imperializmus korában (a 19. sz. végétől – 1918-ig) 829/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 829 pogányok életformájával szemben, de a 19. századra olyannyira jellemző fajelméletet alig, vagy egyáltalán nem tették a magukévá: Coleman tanulmányában azt óhajtja bizonyítani, hogy a mindenekfölött etnocentrikus meggyőződésű hittérítők nem a fajban, hanem a körülményekben látták az indiánok hibáinak okait, és úgy tekintették őket, mint jövendő keresztény polgárokat. A tanulmány, amely a misszionáriusok gondolkodásmódjáról szól, bizonyítási anyagát a hittérítők levelezéséből és publikációinak egalitariánus nyelvezetéből meríti. A hittérítők, akik hittek az amerikai protestáns civilizáció és köztársaságuk mindenek feletti felsőbbségében, meggyőződéssel vallották, hogy mindennek alapja az Evangélium befolyása. Ennek hatására, hangsúlyozták, ha a Biblia hatása elterjed az őslakosság körében, akkor azok nem kényszerülnek majd arra, hogy elkülönült közösségekben éljenek, sőt ha elfogadják és elsajátítják a misszió által propagált presbiteriánus protestáns amerikai életvitel-normákat, előbb-utóbb szükségképpen jó állampolgárokká válnak. így elvesztik ugyan „nemzeti" identitásukat, ám tagjaivá és részeseivé válnak a keresztény civilizációnak. A hittérítők elképzelései és céljai a hat évtized alatt nem változtak: akármi történt, vagy bármilyen tapasztalatokat szereztek is az indiánok között vagy a tágabb világban. Kérlelhetetlenül ostorozták - írásaikban is - az indiánok szentségtelen életvitelét, szokásait stb., de az okokat mindvégig kizárólag azok pogányságában keresték. Figyelemre méltó azonban, hogy bár a protestáns teológiára oly igen jellemző ridegség következtében a legkisebb tolerancia is elképzelhetetlen volt a számukra, a fajelméletnek nyoma sem fedezhető fel gondolkodásukban. A megtért, de számos esetben még a pogány őslakóban is mindig a fehér emberrel egyenlő értékű és tehetségű embert látták. Coleman misszionáriusok tucatjainak leveleiből és írásaiból idéz, hogy mindezt kellően dokumentálja is: az atyáskodó és kenetteljes hang és gesztusok ellenére, vagy mellett, a hittérítők -szemben az egyre fokozódó népszerűségnek örvendő fajelmélettel — soha nem céloznak arra, hogy az indiánok hibái fajukból erednek; tanítványaikat magukkal egyenlő emberekként írják le, számos alkalommal még rasszbeli hovatartozásukat is nehezen állapíthatja meg a mai kutató. Természetesen, írja Coleman, nem lehetséges eldönteni, hogy mindez csupán csak külsőség, máz volt-e, avagy komolyan hittek is benne. A tanulmány mindenesetre az utóbbira szavaz. Mindenesetre a hivatalos állampolgárság és a társadalmi integráció tekintetében a vélemények eltérőek voltak, végső soron azonban minden hittérítő bízott abban, hogy a kereszténnyé lett indiánoknak előbb-utóbb állampolgárokká is kell lenniük. (A vegyesházasságok problematikáját azonban, ha nem is tilalmazták azokat, agyonhallgatták.) Coleman hangsúlyozza, hogy rövid tanulmányában inkább csak felveti a témát, számos kérdésben még hosszas kutatásra van szükség. Ami a presbiteriánus missziót illeti, szükséges azonban leszögezni, hogy bár elképzelései elavultak, és jórészt anakronisztikusak voltak, egy fajelmélettel és faji felsőbbrendűség-tudattal áthatott világban mindvégig szilárdan kitartott amellett, hogy az indiánok teljes szellemi, sprirituális és társadalmi képességgel bíró emberek. A hittérítők számára „nem a faj, hanem a Kegyelem" volt a döntő. (The Journal of American History, Vol. 67 No. 1. 1980 június, 41-60.) Cs. К. Gy. SZ. I. BR UK- V. M. KABUZAN: OROSZORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK NÖVEKEDÉSE ÉS ETNIKAI ÖSSZETÉTELE AZ IMPERIALIZMUS KORÁBAN (A 19. SZ. VÉGÉTŐL 1917-IG) A tanulmány bevezető része áttekintést ad az oroszországi népszámlálások történetéről. A tárgyalt korszakra vonatkozóan az 1897-es első összoroszországi népszámlálás adatai mellett, a kormányzóságok folyamatos regisztrációit, ill. az 1916-os, ill. az 1917-es részleges népszámlálások adatait értékelik a szerzők. Utóbbi összefüggött az 1917-ben napirendre tűzött földreform előkészítésével. A téma historiográfiájának elemzése után arra a következtetésre jut a cikk, hogy a folyamatos regisztrációk adatai mindössze 1-2 százalékos eltérést mutatnak az 1897-es népszámlálás adataihoz képest, tehát az 1917-es demográfiai viszonyok jellemzésénél alapul szolgálhatnak. Az eltérés mértéke régiók