Századok – 1982
Folyóiratszemle - Leonard; Thomas C.: A forradalom „hírei”. A leleplezés Amerikában 1768–1774-ban 823/IV
FOLYÓIRATSZEMLE 823 szempontjából meghatározónak tartja, hogy az említett ellentmondások milyen fokon jelentkeztek, s hogyan sikerült azok feloldása. A korai modern állam központi szerepet kapott a problémák orvoslásában: ösztönözte a termelést, a kereskedelmet, meghatározta a gazdaságpolitikát, s egyben az olcsó munkaeró't is biztosította. Alapul szolgált a gazdaságnak e politikától való elszakadásához, depolitizálásához, a feudális uralom alól való felszabaduláshoz, emancipálódásához, melyeknek hátterét a korai modern állam, az árutermelők és a kereskedők érdekeinek találkozása teremtette meg. A keletkező kapitalista világpiac a feudális gazdasági rendet csak részlegesen bontotta meg. A változások Angliában és Hollandiában a rendekre nivelláló hatást gyakoroltak, a szárazföldön inkább a rendi különállást erősítették. A középkor viszonylag mobil társadalma zárt, erősen differenciált szisztémává merevedett, amelyben minden csoport, egyén a hierarchiában elfoglalt helyének megfelelő szerep eljátszására volt kárhoztatva. A politikai élet meghatározó körei a fennálló rendszer biztosítékát a rendi társadalom konzerválásában látták, ami a privilegizált rendek kasztszerű elzárkózásának kedvezett. A társadalmi különbségek megmerevedésével egyidőben jelentkeztek az ún. integrációra képtelen marginális csoportok, diszkriminált rétegek (koldusok, vallási szeparatisták), a köztes helyzetet elfoglaló, nem privilegizált, de a társadalom számára nélkülözhetetlen rétegek (kereskedők, bírók, hivatalnokok, bérmunkások), valamint a magukat önként és tudatosan kizáró elemek (értelmiségi elit). A bemutatott gazdasági-társadalmi bázison jöttek létre a 16-17. sz.-ban Európában azok az állami egységek, amelyeket az abszolút uralkodó és a korporált rendek együttműködése, a feudális uralmi gyakorlat racionalizálása, az uralmi jogok eldologiasítása, a rendek depolitizálása, zárt territoriális uralom jellemzett. Az 1550-1660 között kirobbanó háborúk és felkelések ugyanakkor a centralizációval ellentétes érdekek meglétéről tanúskodtak, melyek egyik eredménye a rendi autonómia - a szabadságjogok követelésének megfogalmazódása volt. Mindez már a rendi társadalom elpolgárosodásának, alkotmányos átalakításának kezdeteire utalt. (Geschichte und Gesellschaft 1981 11 5-41.) E. G. THOMAS С. LEONARD: A FORRADALOM „HÍREI" A „LELEPLEZÉS" AMERIKÁBAN 1768-1773-BAN Harbottle Dorr bostoni kereskedő, a Szabadság Fiai nevű társaság tagja, hatalmas, négykötetes gyűjteményt állított össze az 1764-1776 között megjelent újságokból, abból a meggondolásból, hogy munkájával hozzájárulhat kora politikatörténetének megírásához. A több, mint 3500 lapnyi anyagból szemléletesen kitűnik, hogyan alakították a korabeli újságok „leleplező" cikkeikkel a forradalom felé haladó Amerika politikai arculatát, illetve, hogy az amerikai politikai szóhasználatban hogyan alakult ki és formálódott a „hír", a „tudósítás" publicisztikai tartalma. A sajtóbeli „leleplezések" mindenképpen túlmutatnak azon a tényen, hogy mintegy a mindennapok nyelvére fordították az ellenállás, majd a forradalom ideológiáját. Bár a bélyegtörvény keltette válság és a bostoni teadélután viharos eseményei viszonylag hamar túlhaladottá tették a „sajtóháborút", a leleplezések publicisztikájának jelentősége abban áll, hogy azokban az években, amikor a brit uralom még megkérdőjelezhetetlennek tűnt, felkeltették a gyarmati polgárság szociális érdeklődését, és a gyarmati adminisztráció politikai és katonai reprezentánsai elleni szüntelen támadásokkal ébren tartották a gyarmatiak társadalmi érzékenységét. Az 1760-as évek előtt az amerikai lapok vajmi kevés figyelmet szenteltek a mindennapi és helyi politikának. Habár néhány merészebb kiadó-vállalkozó, mint pl. James Franklin, vagy J. P. Zenger, vállalkozott a napi politika értékelésére, az igazi nyitást John Dickinson jelentette, aki 1768-ban Farmer álnéven a Pennsylvania Gazette-ben Letters from a Farmer in Pennsylvania címmel megindította az újságháborút London gyarmati politikája ellen. Dickinson a Townshend Revenue Acts 13*
