Századok – 1982

Történeti irodalom - Brousek Karl W.: Wien und seine Tschechen (Ism.: Tilkovszky Loránt) 817/IV

819 TÖRTÉNETI IRODALOM kiterjesztették gondoskodó befolyásukat. A fejló'dó' Bécs szabad munkaeró't magához szippantó hatása - a szlovák idénymunkások tömegei mellett — néhány ezer szlovák tartós letelepedéséhez is vezetett; ezek a bécsi cseh szervezetek mellé néhány szlovák szervezetet is létrehoztak. Míg a bécsi csehek egyértelmű lelkesedéssel üdvözölték az első világháború végeztével az önálló csehszlovák köztársaság létrejöttét, és a „csehszlovakizmus" politikáját, az osztrák főváros szlovákjai inkább a hazai autonomista erőkkel rokonszenveztek, de a magyar revíziós törekvésekkel való együttműködésnek is akadtak hívei körükben. A csehszlovák köztársaság létrejöttével a bécsi csehek egy jelentős - épp az erősebben cseh öntudatú és képzettebb — része visszatért az egykori szülőhazába, illetve Szlovákia és Kárpátalja területén keresett elhelyezkedést. A Bécsben maradt csehek számára az osztrák békeszerződés kisebbségvédelmi rendelkezései mellett az 1920. júniusi brünni csehszlovák-osztrák egyezmény biztosított kölcsönösségi alapon bizonyos lehetőségeket a cseh anyanyelv és kultúra fenntartására az asszimilációs hatásokkal szemben. A bécsi csehszlovák követség esetről esetre szót emelt a bécsi csehek érdekében; a csehszlovák állam költségvetéséből és a csehszlovák társadalom gyűjtőakcióiból, valamint magánjellegű csehszlovák intézményektől jelentős szociális és kulturális támogatást kaptak. E szempontból külön is említést érdemel a külföldi csehszlovákokkal való foglalkozásra 1928-ban létesített intézet. Évente 2-3 ezer bécsi cseh gyermek üdült Csehszlovákiában, ahová a bécsi cseh egyesületek rendszeresen szervezték a társasutazásokat is; a csehszlovákiai színházak bécsi vendégszerepléseinek is megvolt e szempontból a maguk jelentősége. Csehszlovákiai könyvküldemények jelentős mértékben gyarapították a bécsi csehek népkönyvtárait és központi Komensky-könyvtárát. A bécsi csehek helyzetében, akik jelentős szerepet játszottak a főváros szociáldemokrata munkásmozgalmában, és a Republikanischer Schutzbund keretében külön cseh szekciót képeztek, a fasiszta Heimwehr 1934. februári véres győzelme nyomán jelentős súlyosbodás következett be. A terror légköre is nagyban hozzájárult az ezévi népszámlálás hatalmas asszimilációs „előrelépést" mutató eredményéhez: most már csak feleannyian - alig 40 ezren - vallották magukat csehnek, mint a legutóbbi, 1923. évi népszámláláskor, s ezzel számarányuk Bécs lakosságának 2,1 %-ár a süllyedt. A szociáldemokrata párt betiltásával megszűnt a csehek képviselete a bécsi városi tanácsban, ahol 1923-1934 közt 2 - (azt megelőzően 8, részben azonban polgári) - képviselőjük volt. (Az osztrák parlamentben csupán 1919—20-ban volt - egyetlen - mandátumuk). A kialakuló osztrák „rendi államban" a bécsi csehek vezetői, a Komensky-iskola tanárai is, kénytelenek voltak a Vaterländische Frontba lépni. Az Anschluss bekövetkezése 1938. márciusában méltán tölthette el a legnagyobb aggodalommal a bécsi cseheket. A város új polgármestere egyfelől a nemzetiszocializmus eszmerendszeréből szerinte eleve fakadó messzemenő előzékenységről biztosította őket, másfelől közölte a berlini utasítást, mely szerint a cseh szavazatok a német szavazatoktól elkülönítetten kezelendők az Anschluss szankcionálására elrendelt népszavazáson. így történt, hogy a szavazatát leadott több mint 23 ezer bécsi cseh közül mindössze 31 mondott nemet. Abban azonban, hogy a bécsi csehek az Anschluss nyomán is megmaradhattak korábbi állapotukban, és iskoláik, egyesületeik - persze a körülményekhez mérten -tovább működhettek, a Csehszlovákiára, majd felszámolása után a Cseh-Morva Protektorátusra való tekintet játszhatott elsősorban szerepet. Az 1939. évi népszámlálás, amely szakított „az érintkezés nyelve" kérdezésének gyakorlatával, az eredetre utaló „anyanyelv" szerint több mint 56 ezer csehet (3,2%) mutatott ki Bécsben, de ezeknek csak valamivel több, mint egyharmada vallotta magát - egy korábban nem alkalmazott további kérdőpont alapján - „nemzetiség" szerint is csehnek. A bécsi csehek képviseletét az 1918-as eredetű Cseh Nemzeti Bizottság utódja, az 1925-ben létesült Cseh Kisebbségi Tanács látta el továbbra is. Ez a legáltalánosabb képviseleti szerv, amelyben azonban a cseh kommunisták kezdettől fogva nem vettek részt, s amelyből 1934 óta a szociáldemokraták is hiányoztak, immár csak a főbb egyesületekre támaszkodva és hangsúlyozottan politikamentesen igyekezett képviselni a cseh érdekeket. A náci uralom 1942-ig tolerálta működését, akkor azonban a bécsi cseh szervezetek felszámolására megindult intézkedéseknek maga is áldozatul esett. Ezek az intézkedések összefüggésben voltak a Cseh-Morva Protektorátusban ekkor fokozottabban érvényesíteni kezdett „kemény kéz" politikával. Az ellenállás jelei a bécsi csehek körében is megmutatkoztak. A szerző bemutatja a bécsi cseh kommunisták 1941-42-ben felgöngyölített ellenállói csoportját, amely az osztrák kommunista párt akciói keretében tevékenykedett, s megismertet egy bécsi cseh polgári ellenálló csoporttal, amely 1944